Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

28 Büntetőjogi Döntvénytár. büntetendő cselekmény esetében azonban összbüntetés alkalmazása ki van zárva. Abból a körülményből pedig, hogy az alsóbbfokú bíróságok a vádlott főbüntetését a Btk. 358. § 1. bek. 2. tétele és a Kbtk. 72. §-a alapján a Btk. 96. és 98. §-ai felhívásával összbüntetésül állapították meg egyévi börtönben és pénzbüntetést nem szabtak ki, továbbá, hogy a kir. törvényszék ítéletében kifejezetten a II. Bn. 3. § 2. bekezdése alapján — tehát mellékbüntetésként — kiszabandó pénzbüntetés kiszabását mellőzte ezen törvényhely alapján ; a kir. ítélőtábla ítéletének indokolása szerint pedig a kir. törvényszék a pénzbüntetésből álló mellékbüntetés kiszabását mellőzte helyesen a II. Bn. 3. §-ának 2. bekezdése értelmében : kétségtelen, hogy az alsóbbfokú bíróságok ebben az egyévi börtönben nemcsak a sikkasztás bűntettét, hanem a közbiztonság elleni kihágás bűncselekményét is értékelték, vagyis ezt a főbüntetést mindkét bűncselekményért állapították meg összbüntetésül. Minthogy pedig ennek helye nincs, az alsóbbfokú bíróságok nem tartották meg a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket. Megvalósult tehát a Bp. 385 § 2. pontjában meghatározott semmisségi ok. Az alsóbbfokú bíróságoknak ez a tévedése pedig a vádlott sérelmére szolgált, mert ezáltal a vádlott meg lett fosztva attól a jogától, hogy a reá a kihágásért kiszabandó volt pénzbüntetést lefizethesse. Ekként ez a semmisségi ok a Bp. 385. § utolsó bek. értelmében hivatalból figyelembe veendő volt. Ezért mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének azt a részét, amely szerint a vádlottat a terhére megállapított mindkét rendbeli bűncselekményért összbüntetésül egyévi börtönre, mint főbüntetésre, ítélték, megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett . . . 30. A hamis vád lehetőségét nem zárja ki az a körülmény, hogy a hamis vád folytán folyamatba tett bűnvádi eljárás során a bűnvádi eljárás megindithatását kizáró ok érvényesült. (Kúria 1929 noy m fi L 518/1929 sz ) Indokok : . . . Semmisségi panasszal élt a kir. főügyész a Bp. 385. § 1. b) pontja alapján, mert szerinte a Btk. 227. §-nak nem a büntethető, hanem a büntetendő cselekménnyel való tudatosan hamis vádolás lévén tényálladéki eleme, a vádlott tette a Btk. 227. §-ban meghatározott hamis vád bűntettének lett volna minősítendő. Ez a panasz alapos. Az irányadó ténymegállapításból kétséget kizáróan kitű-