Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 29 nik, hogy & vádlott a sértettet a kii. járásbíróság előtt tudva hamisan oly ténnyel vádolta meg, mely a Bv. 2. §-ban meghatározott becsületsértés vétségének minden ismérvét magában foglalta és mely vétség miatt a kir. járásbíróság a bűnvádi eljárást folyamatba is tette, azt azonban utóbb a főmagánvádoak tárgyaláson történt elejtése folytán megszüntette. Ezen tényállás mellett a kir. ítélőtábla a vádlott cselekményét az elsőbírósági ítélettől eltérően, mely utóbbiban a vádlottal szemben a Btk. 227. §-ban meghatározott hamis vád bűntette állapíttatott meg, azért minősítette a Bv. 1. §-ban meghatározott és a Bv. 3. § 2. bek. 3. pontja szerinti rágalmazás vétségének, mert szerinte a vádlott annak idején a becsületsértés vétsége miatti magánindítványát a Btk. 112. §-ban előírt háromhavi határidőn túl, vagyis elkésetten terjesztette elő, minélfogva az általa panaszolt bűncselekmény a sértettel szemben már a feljelentés pillanatában megszűnt büntethetőnek lenni. Ez az érvelés téves. A magánindítványozási jog elévülése ugyanis, mint az elévülés vagy a bűnvádi eljárás megindíthatását kizáró egyéb ok általában, nem zárja ki a hamis vád lehetőségét, mivel a Btk. 227. §-a szerinti tényálladéknak csupán valamely büntetendő cselekmény tényállaclékával való tudatosan hamis vádolás a lényeges ismérve, teljesen közömbös lévén, fennforgott-e az alapeljárásban valamely a bűnvádi eljárás megindíthatását kizáró ok vagy nem. Egyedül ezen szempontból van jogosítva a hamis vád bírája az alapítéletet megbírálni és ha úgy találja, hogy a hamis vád alapjául szolgáló tett tényálladékilag, tehát tartalmilag nem bűncselekmény, csak akkor mentheti fel a vádlottat ezen az alapon még az esetre is, ha az alapbíróság ezt a tettet netán mégis bűncselekménynek minősítette volna. Ellenben a fentemlített egyéb kizáró ok a_ bűncselekménynyel való vádolást már csak azért sem teheti lehetetlenné, mert hiszen ezeket a kizáró okokat a perbíróság már a hamis vád folytán folyamatba tett bűnvádi eljárás keretén belül vagy legalább is csak másodsorban észlelheti és érvényesítheti. Ennek az ellenkezője azt eredményezné, hogy bár büntető eljárás indíttatott, minden felmentő ítélet vagy megszüntető végzés kizárná a Btk. 227. § szerinti hamis vád lehetőségét, holott ez a következmény csak a fentemlített egyetlen egy esetben, vagyis büntetendő cselekmény hiánya folytán áll be. Ez nyilvánvaló a Btk. 227. § első két és harmadik bekezdésében foglalt niinősítésbeli különbségből is . . . = Elítélés, jóllehet a feljelentett bűncselekmény büntethetőségét elévülés kizárta: BJT VI. 315. — V. ö. Kúria EH BHT 350.