Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntető jogi Döntvénytár. •A. Indokok .... A másodfokú bíróság a vádlottat a vád alól azért mentette fel, mert úgy találta, hogy miután a vádlott már egyszer kitért az apa támadása elől, mikor t. i. az apa botütésétől súlyos sérülést szenvedve, vérző fejjel kiment az udvarra és miután akkor, amikor innen visszament a házba, hogy apja bánásmódjára a plébánost tanúnak felkérje, — az apjának bottal folytatott támadásával szemben egyszerű eltaszítással védekezett — a bántalmazásnak ez a legcsekélyebb foka, amely csupán egy csaknem önkéntelen mozdulatban jelentkezett ós amelynek eredménye a vádlott szándékán egészen kívül is esett, a vádlott terhére az apjával szemben sem számítható be, mert az apja részéről őt ismételten ért fenyegető, jogtalan és közvetlen támadás elől másként, mint apja ellökésével kitérni nem tudott. Ez a jogi álláspont téves. Abból a körülményből ugyanis, hogy a vádlott a 78 éves korú, indulatos természetű apjával való első összetűzés és ebben apja által történt fejbeütése után — apja lakásába, holott onnan előzőleg már kiutasítva volt — újból visszatért, egyrészt a kir. Kúria okszerűen arra vont következtetést, hogy a vádlottnak erre a visszatérésre nem volt alapos oka, mert hiszen a plébános az esetnek úgyis tanuja volt, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy az apja által ekkor ellene bottal intézett újabb támadást a vádlott az aggastyán apa testi épségére nézve sokkal kevésbbé veszélyes módon, pl. az apa lefegyverzése vagy lefogása útján is hatályosan elháríthatta volna, amit, miután fiú és apa közötti civódás forgott fenn, jogi, emberi és erkölcsi törvények szerint okvetlenül be is kellett volna tartania, éspedig annál inkább, mert tudnia kellett és nyilván tudta is vádlott azt, hogy az általa elkövetett durva tettlegeskedés : a földretaszítás — mint a combcsonttörésben nyilvánuló eredmény is mutatja — a nagyon időskorú sértettnek testét bizonyára sérelmezni fogja ; az pedig, hogy a vádlott szándéka arra is irányult légyen, hogy apját nyomorékká tegye, a vádbeli bűncselekménynek nem tényálladéki ismérve . . . = A relativitás kellékére nézve 1. BDtár XII. 45.; XIII. 7.; XIX. 5., 6.; XX. 53. 29. Egy szabadságvesztéssel és egy -pénzbüntetéssel büntetendő cselekmény esetében összbüntetés alkalmazása ki van zárva. (Kúria 1929 dec 4 B m 6641/1929 sz ) Indokok sikkasztás bűntette főbüntetésül csak börtönnel, a közbiztonság elleni kihágás pedig csak pénzbüntetéssel büntetendő. Egy szabadságvesztéssel és egy pénzbüntetéssel