Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

L>4 Büntetőjogi Döntvénytár. Az ügyek egyesítésének és az intézkedés egj^ségesítésének olyan szabálya, aminőt a natalkorúakra vonatkozólag az Fb. 10. §-a előír, a II. Bn. III. fejezetében nem foglaltatik. A koronaügyész által hivatkozott 38. §-ban foglalt rendelkezés a 36. §-ban említett három bűntett fogalmát értelmezi s ez értelmezés lényege az, hogy a bíróság a dologházbautalást akkor is kimondhatja, ha előtte a vádlott ellen a 36. §-ban említett legalább három bűntett közül csak egy miatt is van eljárás, a többi bűntett miatt pedig már előzőleg jogerős ítélet hozatott. Sőt nem akadálya a dologházbautalásnak e § szerint az sem, ha a korábban kiszabott büntetéseket egészen vagy részben végre is hajtották. Nem lehet szó jelen esetben a kir. ügyészség által hivatkozott II. Bn. 40. § alkalmazásáról sem, mert az e szakaszban foglalt rendelkezés csupán a vádlott által a szigorított dologházbautalást kimondó ítélet hozatala előtt elkövetett, de még el nem bírált vagy pedig a dologházbautalás után elkövetett bűncselekményekre követendő eljárásra vonatkozik és így alkalmazásának nincs helye a jelen esetben, midőn a szigorított dologházba utaló ítélet hozatala előtt már jogerősen elbírált bűncselekményről, illetve jogerősen kiszabott büntetésről van szó. A II. Bn. mindezen rendelkezéseiben ezek szerint nincs kifejezett jogszabály arra, mi történjék azzal a szabadságvesztésbüntetéssel, amelyet az elítélt akkor tölt, midőn ellene egy újabb bűncselekménye miatt szigorított dologházbautalást mondanak ki, illetőleg, hogy ily esetben a szigorított dologházi őrizet kezdete mily időpontban állapíttassék meg. A jelen esetben ugyan, midőn az elítélt rövidtartamú szabadságveszt főbüntetést töltött, a fenti kérdésnek nincs nagyobb jelentősége, de a kérdés eldöntésének mikéntje igen súlyos következményekkel járhat az elítéltre akkor, ha a szigorított dologházbautaláskor hosszabb, pl. 8-—10 évi tartamú szabadságvesztésbüntetést tölt s ennek még nagyobb része hátra van. Mindenesetre szükséges tehát, hogy ez a kérdés akár a 11. Bn. törvényhozási kiegészítése, akár — a szükséges előfeltételek bekövetkezése esetében — döntvény hozatala útján eldöntessék. A Bp. 441. és 442. §-aiban szabályozott eljárás keretében azonban a jogegységi tanács azért nem döntheti el ezt a kérdést, mert a fentiek szerint nem talált a II. Bn.-ban oly rendelkezést, amelyre tekintettel egyenesen törvénysértőnek lehetne nyilvánítani az eljárt bíróságnak a szóban forgó kérdésben elfoglalt jogi álláspontját. Minthogy ezek szerint a bírói szabad mérlegelés körébe