Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 23 törvényszék végzésének megsemmisítése mellett — a kir. Kúria saját hatáskörében utasította vissza. Erre a kir. ügyészség azt indítványozta, hogy a B. 10,303. 1928. számú ítéletnek a nyolchavi börtönbüntetést megállapító részét, valamint a B. 10,321/1928. számú ítéletnek azt a részét, mely a szigorított dologház legrövidebb tartalmát négy évben állapította meg, a kir. törvényszék helyezze hatályon kívül és az elítélt szigorított dologházi őrizetének legrövidebb tartamát a II. Bn. 40. § megfelelően az elítélt bűnösségének és a börtönbüntetés még hátralevő részének figyelembevételével újból állapítsa meg. A szekszárdi kir. törvényszék ezt az indítványt is elutasította, mégpedig azzal az indokolással, hogy a II. Bn. 40. § rendelkezései jelen ügyben nem nyerhetnek alkalmazást, mert ez a § csak az esetben alkalmazható, ha a szigorított dologházba utalt ellen a szigorított dologházbautalás után kell valamely bűntett vagy vétség miatt eljárni. Az e végzés ellen a kir. ügyészség által bejelentett felfolyamodást a pécsi kir. ítélőtábla elutasította a fenti indokon kívül azért is, mert az elsőbíróság B. 10,321/1928. számú ítéletében kifejezetten, a B. 10,303/1928. számú ítéletében már jogerősen elbírált s a miatta kiszabott szabadságvesztésbüntetés figyelembevételével utalta az elítéltet szigorított dologházba s állapította meg ennek legrövidebb tartamát. Cs. Mátyás elítélt a reá kiszabott 8 hónapi börtönbüntetést 1928. évi november hó 23. napján kitöltötte s az igazságügyminiszter 1928. december 6. napján az elítéltnek a soproni kir. országos fegyintézett mellett létesített szigorított dologházba való befogadását elrendelte. II. A koronaügyész perorvoslata szerint a szekszárdi kir. törvényszéknek B. 10,321/1928. számú ítélete annyiban törvénysértő, amennyiben a szigorított dologházbautalásnál nem helyezte hatályon kívül a B. 10,303/1928. számú ítéletnek a nyolchónapi börtönbüntetést megállapító részét s ezáltal megsértette a II. Bn. 38. §-t, mert egységes intézkedésként a szigorított dologházbautalást erre a lopásra is ki kellett volna mondania a szabadságvesztésbüntetés hatályon kívül helyezése mellett. III. A jogegységi tanács a perorvoslatot elutasította a következő okokból : A II. Bn. III. fejezetében nincs kifejezett rendelkezés arról, mi történjék azzal a szabadságvesztésbüntetéssel, amelyet a vádlottra a dologházbautalás előtt jogerősen kiszabtak, de ez a büntetés még egészen végre nem hajtatott.