Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büiitetőjogi Döntvénytár. 21 szerint a hatóság elleni erőszak, ha azt felfegyverkezett egyén követi el, súlyosabb beszámítás alá esik azon oknál fogva, mert magábanvéve a felfegyverzettség az erőszakosság jellegét és ezzel a félemlítő hatás folytán a sértett helyzetét súlyosbítja s a törvény nyilvánvalóan ezt a körülményt kívánta külön büntetőjogi értékelés tárgyává tenni. Hogy pedig vádlott a fegyver fogalma alá eső ezt a veszélyes ütőeszközt sértett megfélemlítése céljából hozta magával, következtethető abból, hogy ő a végrehajtást szenvedő hívására, tehát céltudatosan jelent meg a helyszínén és ott éppen ezt a veszélyes ütőeszközt csapkodta a sértett előtt a földhöz, kiabálva és a sértettet megfélemlítve. De még ha a vádlott a véletlenül akkor nála volt bottal ment volna is a helyszínére és ha azt nem a végrehajtást szenvedő hívására erőszakoskodási célzattal vitte volna magával, úgy ez a körülmény sem zárná ki a súlyosabb minősítést, mert — miként azt a kir. Kúria hasonló ügyben B II. 5149/1926. szám alatt hozott ítéletében bővebben kifejtette — a Hv. 6. § 2. bek. akkor is alkalmazandó, ha a tettes a véletlenül nála lévő fegyvert, bárcsak közvetlenül az erőszak megkezdése előtt, de abból a célból, hogy azt az erőszaknál vagy a fenyegetésnél eszközül használja, előveszi és az így elővett fegyvert az erőszak kifejtésénél vagy a fenyegetésnél mint eszközt valóban célzatosan használja is . . . = Kúria: Fegyver alatt nemcsak a mechanikai értelemben vett fegyvert, hanem minden olyan eszközt is érteni kell, amely az emberi élet és testi épség veszélyeztetésére alkalmas (p. o. kés) (BDtár XI. 22.). •— A szövegben hivatkozott B ti. 5149/1926. sz. határozatot BDtár XXI. 31. sz. a. közöltük. V. ö. a BDtár X. 12., XIIT. 32. BET 670. (EH) sz. a. (vasvilla) közölt határozatokat is. 23. Adócsalás esetében a megrövidített adónak a bűncselekmény felfedezése után történt pótlólagos lerovása a bűnösséget nem szünteti ugyan meg, de nyomatékos enyhítő körülményként tesz számot. (Kúria 1929. nov. 12. B III. 696/1929. sz.) Indokok : . . . Azokból a való tényekből, hogy a vádlott az adó bélyegben való lerovása céljából vezetendő feljegyzéseket nem vezetett, okszerűen vonatott le az a következtetés, hogy a vádlott az 1923—24. években bércséplésért befolyt fizetéseket a jogellenesség tudatában szándékosan hagyta ki. Ebből tehát, továbbá a kihagyásoknak két éven át folytatásából és a vonatkozó általános forgalmiadó kifizetésének mellőzéséből helyesen állapíttatott meg, hogy a vádlott a fizeté-