Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 75 sem pedig az, ha ezek az ítéletek esetleg egész rövidek is és semmi új rendelkezést vagy indokot nem is tartalmaznak, mert a közzétételi kötelezettség formális s így nem tűri a felsőbb bírói ítéletek rendelkezéseinek és indokainak fontosság és lényegesség szempontjából való mérlegelését vagy azok között a közzététel szempontjából való válogatást. Minthogy tehát a törvény nem tesz különbséget és kivételt, — de lege lata — a jogegységi tanács sem helyezkedhetik más álláspontra, mint arra, hogy az egy ügyben hozott összes ítéletek egész terjedelmükben közzéteendők. Az ettől a szigorú és törvényes állásponttól való eltérés könnyen visszaélésekre és a törvény kijátszására adhatna okot s a szerkesztőt tenné meg egy, a bírói ítéletek lényeges vagy fontos volta tekintetébe döntő fórumnak. Kétségtelen, hogy ez a szigorúan törvényes álláspont egyes esetekben az érdekelt lapvállalatokra nagy megterheltetést jelenthet a nélkül, hogy az összes ítéleteknek s egész terjedelmükben való közzétételét a sértett érdeke megkívánná. Ilyen eset lehet az, ha pl. a két alsóbíróság ítélete felmentő és csak a harmadfokú bíróság ítélete, amely a közzétételt elrendelte, volt marasztaló. Minthogy a közzététel a sértettnek járó elégtétel, lehetséges, hogy ily esetben csupán a marasztaló ítélet közzététele volna a sértett érdekében kívánatos. Az ilyen eshetőségekre tekintettel tehát indokolt lehetne egy olyan álláspont, amely szerint a törvény akként volna módosítható, hogy vagy a végsőfokon eljárt bíróság vagy pedig ennek ítélete meghozatala után az elsőfokon eljárt bíróság a felek meghallgatása után rendelkezzék a felől, hogy a meghozott ítéletek közül melyik és mily terjedelemben tétessék közzé. De lege lata azonban a bíróságok csupán arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy a St. 43. § 4. bek. alkalmazása esetében az ügyben hozott összes ítéleteket (határozatokat) egész terjedelmükben kell közzétenni, kivéve, ha a bíróság a szakasz utolsó bekezdése értelmében egyes rágalmazó vagy becsületsértő kitételeknek kihagyását rendeli el. .. = Kúria 798. sz. EH. : Védjegybitorlás esetén a sértett kívánságára a marasztaló ítélet indokaival együtt egész terjedelmében közzéteendő. Sérti a törvényt az oly ítélet, amely a marasztaló ítélet rendelkező részének is csak egy töredékét és azt is indokolás nélkül parancsolja közzététetni. 72. Ha a vádlott a St. 44. § alapján azzal védekezik, hogy ő a nyilvános főtárgy alást hív szellemben és igazán közölte, ily irányban a bizonyítás elrendelése sem a Bv. 13. §-ban meghatározott feltételekhez, sem a St. 53. és 54. §-ában megszabott korlátokhoz kötve nincs.