Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

52 Büntetőjogi Döntvénytúr. A 865. sz. EH szerint hatóság előtti rágalmazás miatt indított bűnügyben a bíróság, ha a Bv. 20. §-t «a kellő ténybeli alap» hiányában megállapíthatónak nem találja, nem térhet át egyszerűen a Bv. 1. vagy 2. §-ra, hanem a vádlottat föl kell menteni. Ez a döntése nem annyira a tettazonosság hiányában, mint inkább a két rágalmazás eltérő jogi természetében, eltérő tényálladéki elemeiben, a bizonyítás eltérő szabályaiban és általában a két cselekmény eltérő perkezelésében leli indokát. Igaza van ugyan a koronaügyésznek abban, hogy a jelen eset némileg eltér az id. határozattal eldöntött esettől, amelyben nem az volt vitás, hogy a vádolás hatóság előtt történt, hanem vitás volt egy más tényálladéki elem (a kellő ténybeli alap hiánya) fennforgása, ámde mégsem lehet a kir. törvényszék döntését törvénysértőnek nyilvánítani, mert a döntés az idézett EH, illetve a hatóság fogalmának olyan értelmezésén alapszik, mely a szabad bírói ítélkezés körén belül mozog s a törvény világos félremagyarázásának nem mondható. Ha a fellebbviteli bíróság a hatóság előtti vádolás kritériumát nem látja fennforogni, rendszerint akkor sem térhet át egyszerűen a közönséges rágalmazásra és a vádlottat ebben bűnösnek nem mondhatja ki, hanem ilyen esetben rendszerint legföljebb azt teheti meg, hogy a járásbíróság ítéletének megsemmisítése mellett új eljárást rendel el, amelynek során aztán a valóság bizonyítására vonatkozó — a Bv. 20. § címén folyó eljárásban nem alkalmazott s nem is alkalmazható — rendelkezéseit kell szem előtt tartani. Minthogy mindezek szerint még ha téves volna is a kir. törvényszék döntése, e tévedés csupán a rendes jogorvoslati úton volt kiküszöbölhető, nem pedig a Bp. 441. §-ban.szabályozott perorvoslat útján, melynek csak nyilvánvaló törvénysértés esetében van helye, a perorvoslatot, mint alaptalant, elutasítani kellett . . . = Degré Miklós a koronaügyész álláspontját helyesli: BJT LXXXTII. 26. — V. ö. Kúria 1931. jan. 29. B IV. 1373/1930. sz. : Az alsófokú bíróságok a vádlottat a Bv. 1. § alá eső rágalmazásban mondották bűnösnek, holott a vádbeli tett (fegyelmi feljelentés közhivatalnok ellen) a hatóság előtti rágalmazás tényálladékát tünteti fel; megsemmisítés a Bpn. 35. § alapján. — A Kúria B I. 4345/1930. számú határozatának másik részét a jelen kötetben 19. sorszám alatt közöltük. 72. A hamis tanuzás büntethetőségét a Btk. 224. § 2. fontja alapján az a körülmény zárja ki, hogy nem történt meg a tanú figyelmeztetése a vallomás megtagadásának jogára, jóllehet a törvényes eljárási szabályok szerint a tanú a vallomást megtagadhatta volna.