Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Dönivénytár. 51 veszélyeztetés és csökkentés kimutathatóan azután tényleg meg is történt. Tehát nem kívántatik rosszhiszeműség vagyis a valótlanság tudatában való állítás, hanem elég, hogy a tettes könnyelműen elhitte és továbbadta a tényékként hallott híreket. Kétségkívül kitűnik ez álláspont helyessége a Bv. 24. § 2. bek.-ből, mely az üzleti forgalomban szokásos tudósítások keretében elkövetett hasonló cselekményt csak abban az esetben rendeli büntetni, ha a tudósítás az erre felkért egyénnek jobb tudomása ellenére adatik, ami egyértelmű a rosszhiszeműséggel. Abból, hogy a Bv. 24. § 2. bek. szemben az 1. bek. rendelkezésével a büntethetőség feltételéül a rosszhiszeműséget állítja fel, következik, hogy (. . . mint a fejben . . .). A törvény ezen magyarázata nélkül a kereskedőknek hitele és hitelképessége védtelen maradna éppen a leggyakrabban előforduló könnyelmű híresztelésekkel szemben, s a vádlott mindig exculpálhatná magát azzal a — csak ritkán megcáfolható— védekezéssel, hogy ő valónak hitte a híreket és ezeket — minden utánjárás nélkül — e hiedelemben adta tovább . . . = Angyal Púi: <<A magyar büntetőjog kézikönyve» (1928.), 1. köt. 65. 1. szerint a valótlanság tudata tényálladéki kellék. — Kúria : Dolus speciális nem kell, elég a tudatos tényállítás (BJT LXXIX. 98.). 71. Hatóság előtti rágalmazás miatt indított bűnügyben a fellebbviteli bíróság, ha úgy találja, hogy nem hatóság előtt történt a vádolás, nem térhet át egyszerűen a közönséges rágalmazásra, hanem az elsőfokú ítélet megsemmisítése mellett új eljárást rendel el. (Kúria JER 1930. okt . 10. B I. 4345/1930. sz.) Indokok .... A járásbíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat hatóság előtti rágalmazás vétségében a miatt, hogy a Duna-Száva-Adria vasút mühelyfőnöksége előtt azt állította, hogy a sértett a vasúttól több műhelyanyagot ellopott. A törvényszék a járásbíróság ítéletét megsemmisítette és a vádlottat a Bp. 326. § 1. pont alapján felmentette azzal az indokolással, hogy a vasút műhelyfőnöksége hatóságnak nem tekinthető és így a Bv. 20. § tényálladéka nem állapítható meg, a Bv. 1. §-ba ütköző rágalmazás vétsége pedig nem volt megállapítható azért, mert a Bv. 20. §-a alá eső vétség csak a Btk. 227. §-ban meghatározott hamis vád tényálladékával áll rokonságban, de a Bv. 1. §-ban meghatározott rágalmazás vétségével szemben «sui generis» bűncselekmény, amelyre áttérni nem lehet. A törvényszéki ítélet a semmisségi panasz visszautasítása folytán jogerőre emelkedett. A törvénysértés a koronaügyész szerint abban áll, hogy a törvényszék a nézete szerint fenn nem forgó hatóság előtti rágalmazás helyett nem tartotta megállapíthatónak a közönséges rágalmazást, holott a bíróság a tettazonosság keretén belül a vádbeli tett minősítése tekintetében nincs kötve a vádló indítványhoz. A perorvoslat alaptalan. 4*