Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntt tőjogi Döntvénytár. 36 sertés, ha a tanú a kihallgató hatóság perrendszerű kérdéseire adja elő közvetlen észleleten alapuló tudomását és nem lépi túl a kötelességszerű feleletadás keretéi ; ilyenkor ugyanis a tanú •csupán polgári kötelességének tesz eleget, ami kizárja a bűncselekmény megállapítását. Ha azonban a tanú a kötelességszerű feleletadás' keretén túl az ügyfeleket vagy még inkább a peren kívül álló harmadik személyeket rágalmazó tényállításokat tesz vagy sértő kifejezéseket használt, ezekre már a mentesség nem terjed ki és az illető tanú azokért a Bv. értelmében feleló'sséggel tartozik, sőt ha a feleletadás keretén belül az ügy lényegére vonatkozó hamis vallomást tesz. úgy ezért a Btk. 213. és köv. §-ai • értelmében is felel . . . = V. ö. 907. sz. EH-t (idézve fennebb a 42. sorszámú határozatnál). 44. /. A Bv. 17. § a kény szer egy ességi eljárás megindítását kérő beadványban használt tényállításokra és kifejezésekre is kiterjed. — II. A Bv. 17. § 2. bek. a nem az ügyfélre, hanem, másra vonatkozólag tett nyilatkozatra csak abban az esetben biztosít mentességet, ha a fél joggal szükségesnek tarthatta a maga érdekében a nyilatkozat megtételét. ^Kúria 1930 dec 10 B L 4721/1930. Sz.) Indokok : ... A kir. Kúria a BHT 819. sz. alatt felvett "EH-ban kimondotta, hogy az a körülmény, hogy a vádbeli kifejezések nem tárgyalás alkalmával, hanem azt megelőzően a keresetlevélben használtattak, nem zárja ki a Bv. 17. § alkalmazását, mert a Pp. 129. § 2. bek. szerint a tárgyalás előkészítése végett már a keresetlevélben előadandók azok a tényállítások is, amelyekből a felperes keresetét származtatja, valamint ezek bizonyítékai. Igaz ugyan, hogy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásról szóló 1410/1926. M. E. számú rend. 1. §-ában ily rendelkezés a kérelem megalapozásáról nincs, de viszont e § nem is tiltja azt, hogy a kérvényező fizetése nehézségeinek okaira, melyeket egyességi tárgyaláson úgyis köteles lesz előadni, már az eljárást kérő beadványában reámutathasson, ami nem is sérelmesebb a sértettre azért, mert hiszen az egyességi tárgyalásra idézést kapnak, azon jelen lehetnek és így az adós kijelentéseiről különben is tudomást szerezhettek mindazok a hitelezők, akiknek a beadvány kézbesíthetett. Abban tehát, hogy a vád tárgyává tett kijelentés nem az egyességi tárgyaláson szóval, hanem az eljárás megindítását kérő beadványban tétetett, a kir. Kúria nem találta akadályát a Bv. 17. §-a alkalmazásának. Ezek után az döntendő el. hogy a vád tárgyává t ett nyilat 3*