Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)
§6 Büntetőjogi Döntvénytár. kozat megfelel-e a 17. § 2. bek.-ben előírt feltételeknek. A törvény ugyanis a nem az ügyfélre, hanem inasra vonatkozólag tett nyilatkozatra csak abban az esetben biztosítja az 1. bek.-ben foglalt kedvezményt, ha a nyilatkozat az üggyel összefügg és az ügyfél érdekében szükséges is volt. Az nem vitás, hogy a fizetési nehézségek okainak előadása szoros összefüggésben van a kényszeregyességi eljárással s a vádlottak a sértett rossz üzletvitelében látták a részvénytársaságnak válságos helyzet bejutását. A másik feltétel vizsgálatánál szem előtt kell tartani azt az elvet , amely a törvényhozást e mentesség statuálására vezette, t. i. «a jog bátor és tartózkodásnélküli képviseletét*, vagyis a felek perbeli cselekményeinek szabadságát. Ebből az elvből pedig az folyik, hogy a fél (vagy képviselője) az általa vagy ellene folyamatba tett ügyben előre nem tudhatván azt, hogy a bíróság a döntésnél mily körülményeket fog lényegeseknek találni,, állításainak igazolására vagy védelmére büntetőjogi következmények nélkül felhozhat oly körülményeket s tehet oly nyilatkozatokat is, amelyeket ő a maga érdekében szükségesnek vélt. még ha azokat a bíróság utólag szükségteleneknek találta is. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a fél egészen szükségtelen nyilatkozatokkal sérthetné mások becsületét, hanem a rágalmazási perben eljáró bíróság van hivatva az összes körülmények figyelembevételével megállapítani azt, hogy a fél joggal szükségesnek tarthatta-e a maga érdekében a nyilatkozat megtételét. A kir. Kúria a jelen ügyben úgy találta, liogy a vádlottak a sértettre vonatkozó inkriminált nyilatkozatot nem sértési szándékból, hanem csupán annak igazolására és felderítése céljából tették, hogy cégük miért került válságos helyzetbe ; s ha ennek okát a sértett szabálytalan üzletvezetésében látták, akkor erre az okra — hitelezőik előtt való igazolásuk céljából — reámutathattak, azt az ő cégük érdekében joggal szükségesnek tarthatták . . . = A 819. sz. EH-ot BDtár XVIII. 20. sz. a. közöltük. 45. Felmentő ítélet vagy megszüntetés esetében függetlenül attól, hogy a magánvádlót a vád emelése körül rosszhiszeműség vagy gondatlanság terheli-e, marasztalni kell a magánvádlót a bűnügyi költségekben. (Kúria JEH 1930. dec. 18. B I. 6999/1930. sz.) ] ndohok : . . . A kir. járásbíróság a vádlottat a becsületsértés vádja alól fölmentette, de a védő által felszámított védelmi költségekben a főmagánvádlót — kifejezetten — nem marasztalta azzal az indokolással, hogy nem igazolódott be, hogy a főmagánvádló alaptalan váddal élt ; az magában, hogy