Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. kihallgatása alkalmával azt állította N.-ről, hogy ez neki azt mondta: «menjen el X. ügyvédi irodájába, aki majd megmondja neki, hogy a perben mit valljon, mert B.-t kell pártolni». A kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntetőbíróság a vádlottat felmentette azzal az indokolással, hogy a vádlott az inkriminált kifejezéseket hatóság előtt folyamatban levő ügyben megtartott tárgyaláson és az ügyre — bárha nem is ügyfélre — vonatkozólag használta s ez a körülmény a Bv. 17. § értelmében kizárja a rágalmazás megállapítását. Ez az ítélet törvénysértő. A Bv. 17. § — mégpedig e §-nak nemcsak 2., hanem 1. bek. is — ugyanis csupán az ügyfélnek vagy képviselőjének nyilatkozataira alkalmazható, de nem nyerhet alkalmazást tanúnak vallomása vagy egyéb nyilatkozatai tekintetében . . . = Hasonló Kúria EH (B. I. ,948/1928.) BHT 907. (BDtár XXI* 60i) 43. Tanúvallomásban foglalt nyilatkozat miatt csak az esetben nem állapítható meg rágalmazás vagy becsületsértés, ha a tanú a hatóság kérdéseire adja elő közvetlen észleleten alapuló tudomását és nem lépi túl a kötelességszerű feleletadás keretét; ilyenkor ugyanis a tanú csupán polgári kötelességének tesz eleget, de az e kereten túlmenő nyilatkozatokért a tanú a Bv. értelmében felelősséggel tartozik. (Kúria JEH 1930 dec 13 B L 6509/1930. sz.) Indokok : . . . N. vádat emelt L. József ellen azért, mert utóbbi egy A. és B. között folyó polgári per során tanúvallomása közben azt a nyilatkozatot tette, hogy «30 kgrammal több volt köbméterenként a szénának a súlya, ezt a differenciát N. lopta el». A járásbíróság a vádlott által kért és a főmagánvádló által nem ellenzett valóságbizonyítás iránti indítványt elutasította és a vádlottat a rágalmazás vádja alól a Bp. 326. § 1. pontja alapján felmentette azzal az indokolással, hogy a vádlott a panaszolt tényállításokat «a járásbíróság előtt mint tanú vallotta és vallomását esküvel is megerősítette, tehát ezen tényálllításokat bírósági kényszer alatt tette». A kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntetőbíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Ez az ítélet törvénysértő. A járásbíróság a felmentő ítéletet nem a Bv. 17. §-ra alapítja, amely § a tanúnak vallomása vagy egyéb nyilatkozatai tekintetében nem is alkalmazható, hanem arra, hogy a bírósági kényszer és eskü alatt tett tanúvallomás keretében tett tényállítások rágalmazást nem képezhetnek. Ez az álláspont azonban téves. Az a körülmény, hogy valakit perben tanuként hallgatnak ki, még nem jogosítja fel a tanút arra, hogy — akár ellenszenvből, akár más érzülettől vezérelve — büntetőjogi felelősség nélkül tehessen olyan kijelentéseket, amelyek mások becsületét sértik. Az ilyen nyilatkozatok miatt csak az esetben nem állapítható meg rágalmazás vagy becsület-