Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

-28 Büntetőjogi Döntvénytúr. (Kúria JEH 1930. okt. 10. B I. 3707/1930. sz?) Indokok: ... A törvénysértést a koronaügyész abban látja, hogy a kir. ítélőtábla a Bp. 387. § 1. bek. ellenére a bűnösség kérdésében már az elsőfokon jogerőre emelkedett azt az ítéleti részt, amely szerint T. Gyula viszonvádlott bűnösnek mondatott ki becsületsértés vétségében, felülvizsgálat tárgyává tette, jóllehet ezen viszonvádlqtt érdekében a másodbírói ítélet ellen semmisségi panasz bejelentve nem lett. A perorvoslat alapos. A Bp. 387. § 1. bek. kimondja, hogy a felülvizsgálat csak az ítéletnek fellebbezéssel (semmisségi panasszal) megtámadott intézkedésére szorítkozik. A részleges jogerőnek ezen elve alól maga a 387. § három kivételt állapít meg. (1., 2. és 4. bekezdés.) Az 1. bek. szerint ki vannak véve a hivatalból figyelembe veendő semmisségi esetek. A kir. ítélőtábla ítéletét erre a kivételre alapítja, mert T. Gyula javára a Bp. 385. §. 1. c) pontjában foglalt semmisségi okot látta fennforogni, mely e § értelmében hivatalból veendő figyelembe akkor, ha a vádlott sérelmére szolgált . . . A kir. ítélőtáblának ez a döntése azonban téves ; nem helytálló ugyanis az a kijelentése, mintha a 385. § ut. bek. értelmében az ott megjelölt semmisségi okokat hivatalból mindig figyelembe kellene venni. Vannak ugyanis esetek, amelyekben e figyelembevételnek törvényes akadálya van. így a Bpn. 30. § értelmében a kir. Kúria hivatalból figyelembe vehető semmisségi ok alapján sem intézkedhetik akkor, ha a közbevetett semmisségi panaszt azért kell visszautasítani, mert azt a) korábbi határozatával elbírálta, vagy b) arra nem jogosult használta, vagy c) elkésve jelentették vagy adták be. Az a) alatti ritka esettől (res iudicata) eltekintve ugyanis a másik két esetben (ha az ügyben egyéb semmisségi panasz nincs) az iratok szabály szerint fel sem kerülhetnének a kir. Kúria, illetve a kir. ítélőtábla elé, mert a Bpn. 32. § értelmében ezekben az esetekben a semmisségi panaszt már annak a bíróságnak kell visszautasítania, amelynél azt bejelentették. Ha e bíróság ezt tenni elmulasztotta s így az iratok mégis a felülvizsgáló bíróság elé kerülnek, ez nem tehet mást, mint hogy visszautasítja a nem jogosult által használt vagy elkésve bejelentett semmisségi panaszt, hivatalból figyelembevendő semmisségi ok alapján azonban ezekben az esetekben, amelyek olybá veendők, mintha az ügy a Kúria előtt sem volna, nem intézkedhetik. A Bpn. 30. §-ban foglalt ennek a megszorító rendelkezésnek indoka és értelme az, hogy ha az elsőfokú ítélet ellen jogosult fél időben perorvoslatot nem jelentett be, az az ítélet (illetve ennek vonatkozó része) tulajdonképpen már jogerőre emelkedett (Bp. 494. § 2. bek.), jogerős ítélet pedig a rendes jogorvoslati fórumok által hivatalból már felül nem vizsgálható . . . . . . Ebből az is következik, hogy ha több vádlottas bűnügyben az ítéletnek az egyik vádlottról rendelkező része ellen perorvoslat egyáltalában