Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

6 Büntetőjogi Döntvénytár. nem tartalmaznak olyan jogszabályt, mely a Btk. általános részének valamely rendelkezését hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta volna. Nincs olyan törvényes rendelkezés sem, amely az üzletszerű elkövetés folytán súlyosabban minősített több kerítést törvényes egységbe foglalta volna. Ennélfogva a kerítésnek e minősített esete tekintetében a kir. Kúria a Btk.nek az anyagi bűnhalmazatra vonatkozó általános szabályait a törvény által áttörve nem látja. Ezért a jelen határozat rendelkező részében foglalt azt a felfogást tartja a Btk. büntetés kiszabási rendszerével összeférő, de e mellett gyakorlati okokból is helyes törvénymagyarázatnak, hogy az ekkép minősített több kerítés egymással anyagi halmazatban van, természetesen azt kivéve, amikor az ítélkező bíróság folytatólagos cselekményt lát fennforogni és ezt is állapít meg. A szigorúan törvényen alapuló ez az álláspont felel meg a törvény gyakorlati alkalmazásánál az igazság követelményeinek is. Az üzletszerűség ugyanis — mely alatt bűncselekmények ismétlési szándékkal való elkövetésének az a módja értendő, amikor valamely sorozatos bűncselekmény által a tettes magának ha nem is a megélhetést biztosító, de azt elősegítő jövedelmi forrást akar szerezni — mint minősítő körülmény akkor is megállapítható, hacsak egyetlen bííncselekmény volt is a tettessel szemben bebizonyítva, amennyiben azt a tettesnek ismétlési szándéka és jövedelemszerzésre irányuló akarata irányította. Nem téveszthető szem elől az sem, hogy amikor a törvény a kerítést büntetni rendeli, akkor a törvény minden egyes személyt önálló, külön-külön jogvédelmi érték gyanánt kíván figyelembe venni és nincs oly jogszabály, mely a több személy ellen elkövetett ily büntetendő cselekmények többségét törvényes egységgé összefoglalná. A különböző egyén sérelmére elkövetett ily bűncselekményeknél a tettes szándékának, elhatározásának egységéről sem lehet rendszerint szó, mert a több személy ellen irányuló kerítési tevékenységi mozzanatokat más és más időben való, esetleg alkalomszerű elhatározás vonja maga után. Az az elhatározás pedig, hogy a tettes a kerítést keresetképpen akarja űzni, nem a konkrét szándékot, hanem csupán az általános bűnözési hajlamot, az erre való készséget jelenti, amelynek több cselekmény esetén jogi egységet alkotó összesítő erő nem tulajdonítható. Márpedig a Btk. általános büntetési rendszere szerint, több bűncselekmény megállapítása esetén mindig magasabb, esetleg az egyes cselekmény miatt megállapítható maximumot is felülhaladó büntetés szabandó ki. A Btk. itt körvonalazott büntetési rendszeréből tehát az folyik, hogy a törvény nem akarta és nem akarhatta azt a követ-