Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

4 Büntetőjogi Döntvénytúr. hanem anyagi halmazatát állapította meg azért, mert az egyes esetek úgy a tényálladéki ismérvek, mint az alkalmazandó büntetési tétel tekintetében különbözvén egymástól, teljesen elkülönülnek és éppen ezért pusztán a& üzletszerűség fennforgása okából egységes cselekményként össze nem foglalhatók. Ezért a jogi ismérvek különbözőségénél fogva a kir. ítélőtábla a bűncselekmények jogi egységének megállapítására nem talált törvényes alapot,, éspedig annál kevésbbé, mert ellenkező jogi álláspont mellett a kerítés egyes súlyosabb eseteiben nem lehetne érvényt szerezni a Btk. 97—99. §-ai ama rendelkezéseinek, melyek szerint a törvényes büntetési tételek halmazat esetén az ott meghatározott mérvben emelendők és előállhatna az a helyzet, hogy a kerítés bűntettének halmazatát pusztán az üzletszerű minősítés folytán enyhébben kellene büntetni, mint abban az esetben, ha ez a minősítő körülmény fenn nem állana . . . III. A kir. Kúria jogegységi tanácsa azért, hogy a felvetett vitás elvi kérdést helyesen eldönthesse, szükségesnek találta általánosságban is foglalkozni azzal, hogy büntetőtörvényeink tételes rendelkezései szerint az üzletszerűségnek van-e olyan hatása a büntetendő cselekményekre, hogy e miatt azok jogi egységbe foglaltassanak. E kérdés eldöntésénél elsősorban irányadó a Btk. 96. §, E szerint általános szabály, hogy abban az esetben, ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több ízben követte el, anyagi bűnhalmazat létesül és a büntetés kiszabásánál vele szemben a Btk. 97. és köv. §-ainak szabályai alkalmazandók. Ezen általános szabály alól a törvény kivételt tesz, amikor a Btk. különös részében akként rendelkezik, hogy a több büntetendő tényálladékot magában foglaló, tehát valójában többséget alkotó egynemű vagy különnemű több bűncselekmény törvényen alapuló egységbe foglaltassék (összetett és összefoglalt bűncselekmények); így rendelkeznek egyebekben a Btk. 280., 335., 349. stb. §-ai. Ezenfelül kivételt állapított meg a többször említett törvényes szabály alól az állandó bírói gyakorlat is akkor, amikor a folytatólagos bűncselekmény fogalmát felállítva jogi cselekményegységbe vont össze több olyan egynemű cselekményt, amelyeknél a védett jogtárgy, valamint a sértett személye azonos és e mellett a szándék, az akaratelhatározás egysége is megvan. Ezektől eltekintve azonban, sem tételes törvényeink, sem pedig a bírói gyakorlat nem ismernek kivételt. Ami közelebbről az üzletszerűségnek a büntetendő cselekményekre való kihatását illeti, törvényeink ezt a jogi fogalmat a büntetendő cselekményekkel kapcsolatban két irányban értékelik. Néhány "csekélyebb súlyú cselekménynél, ú. m. a Kbtk. 79. §-ba ütköző kihágásnál,, a Ppé. 16. §-ba ütköző kihágásnál, az 1881 : XIV. tc. 24. §-ba ütköző kihágásnál (iparszerűleg)