Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

B ü n tetőjog i Döntvéng/táT. 3 Kelt a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1980. é\ i december hó 5. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1930. évi december hó 13. napján tartott ülésében. = A Kúria B. I. 6982/1928. számú határozatát annak idején BDéár. X XII. 143, BZ. a.. B. II. 6560/1928. számú határozatát BDtár XXIII. 33. HZ. a. közö ll iik. 2. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 2H. számú büntető döntvénye. «A Bn.-ban meghatározott és ennek a törvénynek 45. § 4. pontja szerint minősülő üzletszerű kerítés fennforgása esetén, ha a vádlott a kerítést több esetbén követte el, lehet-e alkalmazni a Btk.-nek a bűnhalmazatra vonatkozó VIII. fejezete rendelkezéseit ? (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől B. I. 326/1916.. B. 83/1913... B. 3757/1913., B. I. 3911/1916. és B. I. 6442/1918. számú, másfelől B. I. 5180/1928. számú ítéleteire)*). Határozat: A Bn. XIII. cikkében meghatározott és ennek a törvénynek 45. § 4. pontja szerint minősülő üzletszerű kerítés fennforgása esetén, ha a vádlott a kerítést több esetben és nem folytatólagosan követte el, a Btk.-nek az anyagi halmazatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. [Indokok : I. A kir. Kúria B. I. 326/1916. szám alatt kelt ítéletében a vádlottat egyrendbeli, a Bn. 43. §-ba ütköző és a 45. § 4. pontja szerint minősülő üzletszerű kerítés bűntettében mondta ki bűnösnek . . . «mert midőn a törvény arra, aki a kerítéssel üzletszerüleg foglalkozik, súlyosabb büntetési tételt állapít meg, ezzel nem az egyes cselekményeket külön-külön, hanem azoknak üzletszerű folytatását, tehát összességét sújtja, minélfogva ama cselekmények különálló több bűncselekménynek nem minősíthetők)). Ugyanilyen elvi álláspontot foglalt el a kir. Kúria a B. 83/1913., B. 3757/1913., B. I. 3911/1916., valamint a B. I. 6442/1918. számú ítéleteiben. A B. 83/1913. számú ítéletében az üzletszerű jogi egységet úgy indokolja, hogy «az üzletszerűség helyes fogalma szerint már önmagában hasonnemű cselekmények folytatólagos elkövetése és ilymódon való nyerészkedésre szolgáló állandó elhatározást feltételez és a törvényben ehhez fűzött magasabb büntetési tétel csak erre az üzletszerűséget megállapító elhatározás és cselekmények összességére szabottnak érthető». II. Ezzel ellentétben a kir. Kúria B. I. 5180/1928. számú végzésével a semmisségi panasz elutasításával helybenhagyta. A kir. ítélőtábla minősítését az üzletszerűség tekintetében és a halmazat megállapítását azért is helyesnek találta, mert üzletszerűség megállhat halmazat mellett is, a nélkül is. A kir. ítélőtábla az üzletszerűség dacára a bűncselekményeknek nem jogi egységét. 1*