Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Tartalommutató. XXI Lap 208. .A St. 39. §-ra alapított kártérítés kérdésének megítélésénél aem lehel a sajtóközleményből egyedül kifogásolt részek alapján határozni, hanem figyelembe kell vermi a közleménynek egész tartalmát és ennek az egész tartalomnak a kár keletkezésére nézve gyakorolj hatását is vizsgálni kell. Ez a jogelv egyaránt érvényesül úgy a büntető, mint a polgári eljárásban, meri minden sajtótermékei egy egységes gondolatszüleménynek kell tekinteni s a szerint elbírálni. Amint azonban a bűnösséget nem lehet megállapítani valamely sajtóközleménynek vád tárgyává nem tett kitételei miatt, azonképpen nem állapítható meg az alperes kártérítési felelőssége sem a cikknek olyan része miatt, amelyet a felperes kifejezetten nem panaszol 125 48. Nem vagyoni kárnak (St. 39. §) minősül a sértett állásának, társadalmi helyzetének, foglalkozásának, emberi méltóságának kijáró tiszteletnek, megbecsülésnek, bizalomnak, tekintélynek és a személyiségi jogával kapcsolatos egyéb erkölcsi értékeinek jogellenes csökkentésével járó sérelme 30 97. I. A sértettnek a nemvagyoni kárért járó pénzbeli elégtételhez való igénye nemcsupán járuléka a vagyoni kár megtérítéséhez való igényének, hanem ettől függetlenül és önállóan is érvényesíthető jog 63 97. A Bp. 5. § ut. bek. a nemvagyoni kár meg- vagy meg nem állapítása kérdésében a perorvoslatot nem zárja ki 64 25. A 198. sz. polgári elvi határozatnak az a szabálya, amely szerint bűnperben hozott jogerős ítélet a tekintetben, hogy az elítélt az ott terhére rótt cselekményt elkövette, a polgár i bíróságra irányadó, az egyes bűncselekmények között nem különböztet és általában a bűnperben hozott marasztaló ítéletben megállapított tényállás irányadó voltából indul ki akkor, amidőn a későbbi polgári per a bűncselekmény elkövetésére fektetett kártérítésre irányult. Oly esetben, mikor a rágalmazás sajtóvétsége miatt folyamatban volt bűnperben a szerző-vádlott a valóság bizonyítását bármely okból nem kérte, a bíróság pedig a bűnösség megállapítása mellett a kártérítés kérdését csakis a kár megállapítása végett utasította a polgári per útjára, a kiadó a polgári perben a valóság bizonyítása által utólag az ítélettel létesült kártérítési alapot már nem döntheti meg 23 68. A kiadó a lapjában megjelent közleménnyel okozott kárért tárgyi alapon csupán akkor felelős, ha előzetesen oly büntető ítéletet hoztak, amely a felelősséget a St. 40. §-nak megfelelően megállapítja 43 09. Az ítéletnek a St. 43. § és a Bv. 28. § szerinti közzétételét a sértett félnek erre vonatkozólag a tárgyalás alatt kifejezett kívánalma nélkül nem lehet elrendelni s a sértett fél erre vonatkozó kívánalmának hiányát a kir. ügyésznek a főtárgyaláson előterjesztett indítványa nem pótolja 64 98. A St. 43. § 4. bek.-ben — illetve, minthogy e § 1. bek. a Bv. 35. § hatályon kívül helyezte, most már 3. bek.-ben — előforduló az a kifejezés, hogy az ítélet a lap számának elején teendő közzé, nem jelenti azt, hogy a közzétételnek a lap első lapján kell történnie ; de nem követelhető az első oldalon használatos betűkkel való közzététel sem, mert e törvény csupán rendes nyomással való közzétételt ír elő 64 4