Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)
xx Tartalommutató. Lap» megvalósít, ha nem maga a tiltott közlés, azaz a tiltottan közölt irat tartalma állapít meg egyúttal más, súlyosabban büntetendő cselekményt. Anyagi halmazat forog tehát fenn, ha a tiltottan közölt nem is foglalja magában azt a büntetendő cselekményt, amelyet a sajtóközlemény annak inszinuál 1912 : LXIII. tcikk. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. 218. Az 1912 : LXIII. tc. 19. §-nak az a rendelkezése, amely szerint «aki a Btk. 172. §-ban meghatározott cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedő börtönnel büntetendői), — tekintettel az 1912 : XVII. tc. 6. §-ban foglalt rendelkezésekre és arra a tényre, hogy a m. kir. kormány az 1922 : XVII. tc. 6. §-nak megfelelően a vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztette — ma is hatályban van 13& 1913 : VII. tcikk. A fiatalkorúak bíróságáról. (Fb.) 153. Felmentés a tiltott közlés vétségének (Fb. 13. §) vádja alól, mikor a cikkíró nem bírt tudomással a felől, hogy fiatalkorú elleni bűnügyben megtartott tárgyalás anyagát közölte. . . 861913: XIV. tcikk. A sajtóról. (St.) 189. A St. 2. § értelmében minden iratnak műszaki vagy vegyi úton előállított többszörösítése sajtótermék, a lényeges csak az, hogy abban valami gondolat legyen kifejezve s ez a gondolat valamely anyagon műszaki úton legyen szemlélhető s megérthető módon többszörösítve és közzétéve ; a litográfiái többszörösítés tehát a sajtótermék jogi fogalmát teljesen kimeríti 110 57. Nem esik a St. 8. §-ban említett terjesztés fogalma alá nyomtatott kérvénynek a kényszeregyességi eljárás céljából a megszabott példányszámban a bírósághoz beadása 43188. Az a .kérdés, hogy a vádlott a sajtóközleményt mikor írta meg, lényegtelen. A kézirat jogi létet, sajtójogi jelleget a műszaki vagy vegyi úton való többszörösítés és terjesztés után nyer. Ezen időpont előtt a kéziratra a St. rendelkezései egyáltalában nem is vonatkoznak. A szerző tudtával való közzététel az az időpont, amelyhez a St.-nek a bűnvádi felelősséget megállapító rendelkezései fűződnek. A vádlott sajtójogi felelősségének nem az az alapja, hogy a közleményt valamikor megírta, hanem az, hogy közzétette 110' lt>l. A kőnyomatosból történő átvétel esetében szerzői fokozaton a kőnyomatos személyzete szintén fokozatosan, vagyis akként felel, hogy elsősorban felelősségre vonandó a tudósítás szerzője, és ha ez feleletre vonható nem volna, a kőnyomatos felelős szerkesztője, majd kiadója és végül a nyomda vagy többszörösítő vállalat tulajdonosa. Ezután kerülne csak a sor az átvevő időszaki lap felelős szerkesztőjére, kiadójára és nyomdatulajdonosára 92:
