Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)
Büntetőjogi Döntvénytár. 155 kivel szemben eröszakot használt, ha megfélemlítő felvonulást rendezett, hatóságokkal szemben nyílt engedetlenséget, hatósági funkciók teljesítésének akadályozását, szóval valamilyen erőszakos cselekményt követett volna el. Ez a panasz alaptalan azért, mert az 1921 : III. tc. 1. § 1. bek.-be ütköző bűncselekménynek a közvetlen erőszak m in tényálladéki eleme. E bűncselekmény elkövetési cselekménye ugyanis olyirányú mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezése vagy vezetése, amelynek célja az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatása vagy megsemmisítése. Lehetséges, hogy ez erőszakos felfordulás — a tettesek felfogása szerint is — különböző erőtényezők összhatásaként későbbi időpontban, esetleg nem is a tettesek cselekményének közvetlen eredményeként következne be. A hasonló irányú törekvések megvalósításánál ugyanis van nyugalmi állapot is, amelyben a küzdelem az adott helyzethez mérten látszólag törvényszerű eszközökkel folyik, amelyeket azonban a kínálkozó alkalom felmerülte esetén nyomban felvált az erőszakos cselekvés ; azért az ily mozgalom vezetői mindig a tényleges állapottal számolva, mindig a szükségesnek vélt fegyverekkel küzdenek, vagyis mindig a maguk idejének formáiban szolgálják végső céljaikat. Az itt szóbanforgó bűnösség szempontjából a törvény szavait szem előtt tartva, csak az a lényeges, hogy a tettes tudatában legyen az általa vezetett mozgalom sikere előfeltételének és módjának. Ez pedig csak az erőszak útja lehet, mert a törvényes rendnek nem alkotmányszerü módon vagyis reformok segélyével, hanem forradalmi úton való felforgatása erőszak nélkül nem képzelhető el, miután kétségtelen, hogy a politikai és társadalmi életnek ilyen alapjában való gyökeres felforgatása simán, zökkenő nélkül, a fennálló állam és társadalom számottevő tényezőinek szabad akaratelhatározásából nem történhetik meg. A bűncselekmény megállapítására elegendő tehát, ha a tettesek tudják, hogy kitűzött céljukat — ha a szervezkedés vagy mozgalom sikerül — csak erőszak útján érhetik, el A siker viszont megint nem tartozik a tényálladékhoz, siker esetén a felfordulás már bekövetkezik és így nincs is módjuk a törvényes bíróságoknak a bűncselekmény megtorlására . . . = V. ö. a jelen kötetben 168. és 180. sorszám alatt közölt határozatokat. 246. Rosszhiszemű az oly hiteltudósítás, amely nem tárgyilagos és ellenőrzött tudomáson alapuló közlést, hanem mende-mondán alapuló, részben valótlan, részben gyanúsító adatokat tartalmaz. (Kúria 1931. szepr. 29. B I. 1810/1931. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlott a sértett jellemét illetően minden szükség nélkül három súlyosan gyanúsító kérdőjellel válaszolt ; a kérdőív rovatainak túlnyomó nagy részét teljesen valótlan adatokkal töltötte ki és hogy még csak nem is sejtette az informálandóval, hogy ő — a vádlott — mindezt csak kósza mende-mondákból merítette. Ezekből e helyütt is azt a következtetést kellett levonni, hogy a vádlott a szóbanforgó információt jobb tudomása ellenére, vagyis az adatok valótlanságának tudatában adta, mihez képest az alsóbíróságok a vádlott bűnösségét a törvény megsértése nélkül állapították meg. Ugyanis bár az ártási célzat nem tényeleme a hitelrontásnak, mégis kétségkívül rosszhiszemű minden olyan hiteltudósítás, amely nem szolgálja a kereskedelem becsületességét és megbízhatóságát, mint ahogyan a Bv. 24. § 2. bek. azt rendeli. Mert a vádlott az adott esetben nem informált, hanem denunciált, midőn pozitív vagyis tárgyilagos és ellenőrzött tudomás nélkül