Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

144 Büntetőjogi Döntvénytár. szégyeníti meg, a Bv. 2. §-ba ütköző bűncselekmény tényálladékát tehát nem foglalja magában . . . = Kúria : A Bv. 1. és 2. §-ában a büntetőjogi védelem tárgya a személyi méltóság, ezt sem szóval, sem tettel nem szabad kicsinyíteni (BDlár XVI. 101.). A bár túlzott, gúnyosan csípős bírálat, még ha kellemetlenül és érzékenyen is érint, nem esik büntetőjogi megtorlás alá (BJT LXXVTI. 83.). — V. ö. Bv. miniszteri indokolása : Nem csupán a megvetést kifejező szó és tett bűncselekmény, de a társadalmi érték lényeges elemét tevő tulajdonság megtagadása s az önérzetnek nevetségessététel útján való megbántása ... is. 226. A sértett, aki már az eljárás kezdő szakában kijelentette, hogy a bűncselekmény elkövetőjének megbüntetését nem kívánja, nem léphet fel pótmagánvádlóként akkor, ha a bírói eljárás során a kir. főügyész a kir. ügyész részéről bejelentett fellebbezést visszavonta. (Kúria 1931. szept. 15. B I. 3707/1931. sz.) Indokok : . . . A sértett ebben az ügyben pótmagánvádlóként fellépni már nem volt jogosult azért, mert ebbeli joga lemondása folytán, a Bp. 49. § 1. bek.-hez képest, megszűnt. A sértett ugyanis az államrendőrség által történt kihallgatása alkalmával kifejezetten kijelentette azt, hogy ha a baleset okozójának akkor még ismeretlen személye megállapítást nyer is, azzal szemben feljelentéssel nem él és megbüntetését nem kívánja. A sértettnek ez a kijelentése csak akként értelmezhető, hogy a kir. ügyész által képviselt vádnak elejtése esetén magánvádját érvényesíteni nem kívánja, vagyis hogy a magánvádról lemond. Minthogy pedig az e részben kialakult bírói gyakorlat az eljárás bármely, tehát kezdő szakában történt lemondást is joghatályosnak és ez alapon a sértett pót magán vádlói jogait megszűntnek tekinti, minthogy továbbá a Bp. 49. § 4. bek szerint a magánvádról való lemondás vissza nem vonható : nyilvánvaló, hogy amikor a kir. főügyész a kir. ügyész részéről bejelentett fellebbezést visszavonta, a sértett pótmagánvádlói joga nem éledt fel és így a kir. ítélőtábla sértettet előzően történt kifejezett lemondása folytán pótmagánvádlónak nem tekinthette. = Kúria EH : A sértettet megillető pótmagánvádlói jogok akkor is megszűnnek, ha a bűnvádi eljárás oly szakában jelenti ki, hogy nem kívánja a vádlott megbüntetését, mikor az eljárás még a kir. ügyészség vádja alapján van folyamatban (BHT 457.). 227. Ha a valóság bizonyításának elrendelése a sértett hozzájárulásával történt, sem a bár kétségtelen sértési szándék, sem pedig a közérdek vagy jogos magánérdek hiánya nem akadálya a valóságbizonyítás elrendeMsének. ^Kúria lg31 ^zept 22 B j 3957/1981. sz.) = Kúria: A sértett hozzájárulása egyenértékű a kívánsággal (BDiár XVII. ). — V. ö. Angyal Pál : A Bv. magyarázat* (Kézikönyv I. k. 192892. 1.) : A Bv. 13. S-áriak utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés akkor jön figyelembe, ha a vádlott jogcím nélkül indítványozta a valódiságbizonyítást..