Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytúr. 139 jellemzése közben az ö esetleges emberi gyengeségeire is rámutatott . Ha csupán ezt tette volna s elhallgatta volna a Rákóczira kedvező, rokonszenves, személyének értékét magasra emelő adatokat, akkor lehetne szó arról, hogy mint egyoldalú iránymunka kegyeletsértő pamflet-meggyalázó jellegű, l^e helyesen mutat rá — részletes bizonyító idézetek felhozásával — a kir. ítélőtábla, hogy erről a jelen esetben szó nem lehet. Végül — az irányadó tényekből — helyesen vonta le a kir. ítélőtábla azt a következtetést is, hogy a főmagánvádló sem 1916-ban egyetemi magántanárságához, sem 1925-ben egyetemi rendes tanárságához nem annak fejébe jutott, hogy szóbanforgó könyvét a bécsi udvar kívánságára Rákóczi-ellenes szellemben írta meg, de nincs ezzel összefüggésben a kommunista kormányzat által történt tanári kinevezése sem . . . = Tudós hivatásbeli értékének megtámadása : BDtár XXI. 77. 218. Az 1912: LXIII. tc. 19. §-nak az a rendelkezése, amely szerint «aki a Btk. 172. §-ban meghatározott cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedő börtönnel büntetendő)), — tekintettel az 1912: XVII. tc. 6. §-ban foglalt rendelkezésekre és arra a tényre, hogy a m. kir. kormány az 1922: XVII. tc. 6. §-nak megfelelően a vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztette — ma is hatályban van. (Kúria JEH 1931. jún. 19. B 1. 1885/1931. sz.) Indokok : . . . A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló 1912 : LXIII. tc. 19. § szerint «aki a Btk. 172. §-ban meghatározott cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.» A kir. törvényszék azért mellőzte a vádlott által 1929. évben elkövetett izgatásnak az 1912 : LXIII. tc. 19. § szerint való minősítését, mert azt nem tekintette háború idején elkövetettnek. Ez az álláspont téves. Igaz ugyan, hogy a háború az 1920. június 4. napján Trianonban kötött békeszerződéssel, illetve az annak becikkelyezéséről szóló 1921 : XXXIII. tc.-nek 1921. július 31. napján történt kihirdetésével befejeztetett, s igaz ugyan, hogy a minisztériumnak az 1912 : LXIII. tc. 13. §-ban adott felhatalmazás értelmében a 6310/1922. M. E. számú rendelet megállapította, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalom 1922. július 26. napjával megszűnt, ámde a háború idejére alkotott egyes büntető jogszabályok s így a szóbanforgó 1912 : LXIII. tc. 19. § alkalmazása a törvényhozás újabb rendelkezése, nevezetesen az 1922 : XVII. tc. 6. § által mégis kitolódott. E § ugyanis felhatalmazta a kormányt arra, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott s hatályon kívül még nem helyezett rendelkezéseket