Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

136 Büntetőjogi Döntvénytár. csupán akkor állapítható meg, ha az az alkotmány valamelyik intézményének törvényes joga ellen irányul, de nem akkor is, ha az intézmény kezelőinek vagy egy politikai partnak a tevékenysége a bírálat tárgya — BDtár III. 147. : Miniszter eljárásának bírálata nem eshetik a 173. § alá. — BHT 340., EH. : Az intézmény kezelésének megtámadása nem jelenti magának az intézménynek megtámadását. 215. M. kir. miniszter sérelmére sajtó útján elkövetett becsületsértés. A legnagyobb szenvedélyességgel vívott politikai küzdelmekben is meg kell tartani azt a korlátozást, hogy az ellenfél társadalmi értékét lealacsonyító és megszégyenítő kifejezések használatával támadni nem szabad. (Kúria 1931, febr. 4. B I. 5592/1930. sz.) Indokok : . . . A vád tárgyává tett sajtóközlemény lényegében politikai tárgyit támadó cikk ; annak alapját azok a bírálatok is képezték, amelyek a törvényhozás egyik házában, a, sértett gróf Klebelsberg miniszter által követett kultúrpolitikát illetően mások részéró'l is elhangzottak. A sajtóközleménynek ez a jellege adja meg a cikk támadó színezetét és magyarázza meg egyben annak éles hangját is. Vizsgálva a bűnösség megállapítására alapul szolgált tényállításokat, a sértett külföldi utazásainak jellemzésére használt «csavarog» kitétel, valamint a sértett kultúrpolitikai tevékenységével kapcsolatban használt az a kifejezés, hogy az a közvagjron «esztelen pazarlása», éppen általánosságuknál fogva nem utalnak a sértettnek valamely olyan konkrét tevékenységére vagy mulasztására, amely valóság esetén bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítására, avagy a közmegvetés kiváltására lehetne alkalmas, különösen pedig nem lehet erről szó a «közvagyon pazarlásával)) kapcsolatban, mert hiszen az átlagos újságolvasó is tisztában lehet és van is azzal, hogy a sértett. mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, az általa megvalósított vagy megvalósítani kívánt tanügyi alkotásokhoz szükséges kiadásokat csak a költségvetés keretében és csak a törvényhozásnak hozzájárulásával teljesítheti. A közalapok vagyonának a «gründolásokkal» kapcsolatban való «elsorvasztására» vonatkozó állítás pedig csupán azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a sértett részéről a közalapok készpénzvagyonának részvényjegyzésre való felhasználása nem volt szerencsés üzleti vállalkozás, de még csak célzást sem foglal magában arra, hogy e részben a sértettet valami olyan tudatos cselekvőség vagy mulasztás terheli, amely felelősségrevonásának oka vagy alapja lehetne. Ellenben a vádlott bírálatában túlment azon a 'határon, amelyet még a legnagyobb szenvedélyességgel vívott politikai