Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 137 küzdelmekben is be kell tartani. A bírálat ugyanis csak addig a határig jogos, amíg valakinek a büntetőtörvény által védett valamely érdekét nem sérti, ezért közéleti szerepléssel járó bírálat szabadsága, sőt annak a közérdek szempontjából megengedhető élesebb hangja nem jelenti egyszersmind azt, hogy az ilyen bírálat büntető megtorlás nélkül gyakorolható. A vádlott a sértett miniszteri minőségében kifejtett tevékenységét mint «zöldségeket» jellemezte, a sértettnek közérdekből a külföldön tett utazásait «csavargás»-nak bélyegezte meg és a sértett kulturális .alkotásait «esztelen pazarlásnak)) minősítette, vagyis a sértettel szemben annak miniszteri hivatására vonatkozóan lealacsonyító és megszégyenítő kifejezéseket használt és így a sértettet becsületében mindenesetre megtámadta és annak társadalmi értékét csökkenteni igyekezett, tehát kétségtelenül becsületsértés vétségét követte el. . . = Kúria : Nem enyhítő körülmény, hogy a vádlott ellentétes politikai felfogásból eredő felindult kedélyhangulatban írta meg cikkét (BDtár XVII. 30.). A közérdek vélt sérelmesem enyhítő körülmény, ha az inkriminált nyilatkozat nem tárgvilagos vélemény, de kíméletlen és felesleges személyi támadás 4BIT LXXVII. 46.). 216. /. Rágalmazást követ el, aki egyetemi tanárnak az állására való pályázás és állásának elfoglalása körüli magatartását tolakodónak minősíti. — II. Nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a vádlott az esetnek egyes körülményei által megtévesztetvén, bizonyos jóhiszeműséggel, közérdekből vélt eljárni. Büntetés végrehajtásának felfüggesztése. (Kúria 19gi jún 9> B j 2161/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlottak panasza alaptalan, mert A. Lajos professzor sértettnek törvényszerű joga volt a szóbanforgó tanári állásra pályázni és törvényesen kineveztetvén, joga volt állását elfoglalni ; ami pedig a sértettnek törvényes joga volt, azt tolakodásnak mondani annál kevésbbé volt szabad, mivel a tanuknak idevonatkozó vallomása a tolakodó viselkedés valóságát magát megfelelő tények hiányában még egyáltalán nem bizonyította. A tolakodásnak rágalmazásként történt minősítése pedig azért is telyes, mert a cikkek a sértettnek a pályázás és állásának elfoglalása körüli magatartását, eljárását és cselekedeteit tüntették fel tolakodónak, tehát kétséget kizáróan a sértettnek ezt a ténykedését minősítették a közmegvetés alapjául szolgálható tolakodásnak, ami pedig a Bv. 1. § minden törvényi alkatelemét kimeríti. Végül alaptalan a kir. főügyész panasza is, mert nem mondható, hogy a vádlottak cselekménye minden alapot nélkülözött, hanem tény, hogy a vádlottak az esetnek egyes körülményei által megtévesztetvén, bizonyos jóhiszeműséggel közérdekből vélt eljárni, midőn a cikkeket megírták és közreadták . . . = Kúria : Jóhiszeműség nem zárja ki a rágalmazó bűnösségét (EH BET 672.).