Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 135 mellőzte. Ezzel szemben tényként tudta és tudhatta is a vádlott, hogy az építési munkákat egy veszteséggel dolgozó faüzemi vállalat kapta, amelynek két évvel azelőtt a sértett még igazgatósági tagja volt, mely ténybeli alapokra tekintettel nem vitatható el a vádlottól a jóhiszeműségnek bizonyos foka sem. Ezen túlnyomó nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel a kir. Kúria indokoltnak találta a Btk. 92. § alkalmazását s ezért megsemmisítvén a kir. ítélőtábla ítéletének erre vonatkozó részét, a vádlottat a bűnösségével arányos pénzbüntetésre ítélte, sőt még ennek a büntetésnek is felfüggesztését rendelte el, mert ettől az eset összes körülményeire tekintettel s méltányosságból az elítélt további magatartására kedvező hatást vár. = L. a jelen kötetben 214. és 216. sorszám alatt felvett és idézett határozatokat. — V. ö. BDtár XX. 29. : Súlyosító körülmény, hogy a rágalmazó támadás az ország miniszterelnökét, tehát első közhivatalnokát érte. 214. Sem valamely kormány, sem annak bizonyos politikai rendszere nem jelenti magát az államot vagy nemzetet és így a kormányzattal szemben használt sértő bírálat kimerítheti ugyan az illető kormány sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés tényálladékát, de még nem valósítja meg az 1921 : III. tc. 7. § alá eső vétséget. (Kúnn 1931. szept. 30. B I. 2818/1931. sz.) Indokok .... A semmisségi panasz arra van alapítva, hogy a vád tárgyává tett kifejezések csupán a volt kormány eljárásának bírálatát képezik, de nem tartalmaznak oly valótlan tényállításokat, amelyek a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására alkalmasak. Ez a panasz alaptalan, mert bár ha a cikk túlnyomó részében a Bethlenkormány fővárosi törvényjavaslatának bírálatát tartalmazza is, e bírálat keretében azonban a cikk utolsó bekezdésében olyan általánosító kijelentések vannak, amelyek Magyarországot mint az elnyomatás és jogfosztás és reakció országát tüntetik fel, ez a beállítás pedig alkalmas a magyar állam és nemzet megbecsülésének csökkentésére. A kir. ítélőtábla által kiszabott fogházbüntetés azonban túlszigorú. Ugyanis igen nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a cikk elsősorban és túlnyomó részében valóban csupán a volt kormánynak és politikai rendszerének — egy benyújtott törvényjavaslat kapcsán való — bírálatát tartalmazza, márpedig (. . . Mint a fejben . . .). Minthogy tehát a vádlott azt a tényállítást, amely már a magyar nemzet megbecsülésének csökkentésére is alkalmas, csupán a megengedett politikai bírálat keretében használja s a használt kijelentés okozta erkölcsi sérelem súlya is kisebbfokú s nem is annyira szembeötlő, a kir. Kúria a Btk. 92. § alkalmazását indokoltnak találta . . . = Kúria : Az 1921 : III. tc. alá eső nemzetgyalázás csupán akkor állapítható meg, ha a diffamáló tényállítások vagy kifejezések általánosító, az állami berendezés és nemzeti életműködés egészére kiható tartalmúak. Az oly cikk, amely a magyar bíráskodást pártossággal és fertőzött szellemmel vádolja, nem nemzetgyalázás, hanem a bíróságok sérelmére elkövetett rágalmazás (BDtár XX. 80.). Egyes közfunkcionáriusok és egyes társadalmi alakulatok ténykedéseinek bírálata csupán akkor nemzetgyalázás, ha a bírálat az állam egész politikai életének rendszeres megnyilvánulását állítja pellengérre (BDtár XXI. 71.). — V. ö. Kúria (BDtár l. 102.) : Lázítás (Btk. 173. §)