Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

124 Büntetőjogi Döntvénytár. tétnek, mintha a megbízó fél maga tette volna. Miután dr. F. vádlott a kérdéses fellebbezési indokokat S. nevében mint ennek jogi képviselője, meghatalmazott ügyvédje adta be, azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy dr. F. a fellebbezés megszerkesztésekor túlment-e azon a határon, amely neki mint ügyvédnek büntetőjogi szempontból mentességet biztosít. Dr. F. védekezésének lényege az, hogy ő a fellebbezést S. megbízása alapján, a nevezettől nyert információ folytán szerkesztette meg s látta el ügyvédi ellenjegyzésével. Ezt a védekezést támogatja a tényvázlat tartalma, aminek alapján S. dr. F. ügyvédet megbízta a fellebbezés beadásával. De támogatja S.-nek a főtárgyaláson tett az a vallomása is, hogy ő tényleg elmondta dr. F.-nak, hogy a fellebbezésének bejelentése után az idézett szavakat intézték hozzá, csak arra nem tud visszaemlékezni, hogy azokat az ítéletet kihirdető bíró mondta-e ; ez a vádlott a főtárgyaláson vallomást tett a tekintetben is, hogy megbízta vádlott-társát, hogy ha lehet, fellebbezze meg az ítéletet. E tények mellett kétségtelen az, hogy dr. F. ügyvéd a fellebbezésbe csak az ügyfele által előadott tényeket vette bele; ezért ténykedése az Ü. B. 62. § védelme alatt áll, a fellebbezés megszerkesztése miatt büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, mert semmi oly tény sem állapíttatott meg, amelyből következtethető volna, hogy ez a vádlott tudta azt, hogy az ügyfele által bemondott adatok valótlanok és ezért őt rosszhiszeműség terhelné. A rosszhiszeműségre nem lehet következtetni abból sem, hogy dr. F. a fellebbezés beadása előtt nem tájékozódott az S. bemondásának valósága iránt, mert a vádlott Sümegen lakott, a fellebbezett ítéletet hozó bíróság székhelye pedig Zalaegerszegen van. a fellebbezési indokok beadásának rövid határidejére tekintette] tehát nem is volt módja a vádlottnak ebben az irányban kellően tájékozódni, illetve az nehézségekbe ütközött. Dr. F. cselekménye tehát bűncselekmény tényálladékát nem valósítja meg és ezért tévedtek az alsófokú bíróságok, mikor őt a rágalmazás vétségében bűnösnek mondották ki. .. = V. ö. a fennebb 200. sorszám alatt közölt és idézett határozatokat. 206. A Btk. 463. § alá esik a postai alkalmazottnak az a tette, hogy a hivatalánál fogva kezeihez került egyszerű levelet, amelynek pénztartalmát kivette, megsemmisítette azért, hogy a pénz eltulajdonításának felfedezését megnehezítse.