Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 119 sággal is. A különbség csak az, hogy a degenerált egyéneknél a visszaható okok kevésbbé hatnak és így ők a cselekvésre könnyebben határozzák el magukat; ami azonban csak a büntetés kiszabásánál jöhet figyelembe. Az a felfogás tehát, hogy degenerált egyén szándékos ölési bűncselekménye már a degeneráltságánál fogva sem volna a Btk. 278. § szerint minősíthető, téves . . . = V. ö. a jelen kötetben 69. sorszám alatt közölt és idézett határozatokon felül Kúria : Az előremegfontoltság esete aránylag rövid idő alatt is beállhat, ha az ölés gondolatának megszületésétől az elkövetésig a tettesnek módjában állott hidegvérrel megfontolni cselekménye súlyát és ha a motiváció az értelem munkájának az eredménye (BDtár XII. 40.). Az előremegfontolást nem zárja ki magában véve az, hogy a vádlott örökségileg terhelt, elfajult, csekélyebb szellemi értékű egyén (BJT LXXIV. 118.). 200. Aki a mérget az áldozatnak szánt ételbe vagy italba belekeveri, az többet tesz, minthogy előmozdítja annak cselekményét, aki az ilyké/p megmérgezett ételt ölési szándékkal odanyújtja a sértettnek és azt így ennek beadja; ehhez képest terhérz nem bűnsegély, hanem tettesség állapítandó meg. (Kúria 1931 máj 26 B n 894/1931> sz>) Indokok .... Az első és második vádlott a maszlagos nadragulya gyümölcsét nemcsak leszedték, annak magjait megtörték, hanem az így nyert porból a sértett számára készített tésztára bizonyos mennyiséget reá is hintettek ; az első vádlott ezenfelül még nagymennyiségű (10 darab 0"5 grammos) aspirint megtörve a sértett teájába feloldott. A kir. ítélőtábla a vádlottak cselekedetében nem tettesi, hanem csupán bünsegédi ténykedést látott, mert szerinte ez a két vádlott a méreg beadása által a megkísérelt emberölés keresztülviteléhez elkövetési cselekedettel nem járult hozzá s az ölés tényálladékának tárgyi megvalósításában nem vett részt. Ez a jogi álláspont téves. Az emberölésre irányuló ténykedések közt ugyanis megkülönböztetendők azok, amelyek a szándékolt eredményt, vagyis a halélt közvetlenül létrehozó cselekvőségnek csupán előkészítői, avagy a cselekmény előfeltételeként jelentkeznek (előkészítő, előmozdító cselekmények) azoktól, amelyek már magukban véve mások tevékenysége nélkül is alkalmasak arra, hogy az áldozat halálát okozzák. Mérges növény magjainak leszedése, e magok összeaprítása vagy törése, mérges porok (aspirin) bevásárlása olyan ténykedések, amelyek még ha másnak megölésére irányuló célzattal vitetnek is véghez, csak előkészületi cselekmények, amelyek egymagában valamely más, további ténykedés nélkül halált nem okozhatnak. Más el-' bírálása alá esik azonban és az imént jelzett segítő ténykedéstől megkülönböztetendő az a cselekmény, mely közvetlenül irányul emberélet kioltására és ami már magában véve mások ténykedése nélkül is halált okozhat; amilyen a méregnek a sértettnek szánt ételbe vagy italba való belekeverése is. Az áldozat a megmérgezett ételt maga beveheti, nem szükséges, hogy a mérgezett ételt neki más valaki adja be. Az, aki a mérget a tápláléknak szánt ételbe vagy italba belekeveri, feltétlenül azzal a tudattal cselekszik, hogy az áldozat a neki szánt ilyként megmérgezett táplálékot be fogja venni, el fogja fogyasztani akár nyújtja azt neki másvalaki, akár nem. Tudnia kell tehát a méregkeverőnek, hogy ő már a méregnek az ételbe vagy italba történt belekeverésével sértett halálát előidézheti a nélkül, hogy ahhoz más idegen személy ténykedése szükséges volna. És ez valóban így is van. Nyilvánvaló e szerint, hogy \