Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. galmi adót, teljesítette, ő olyat cselekedett, amire hivatalánál fogva jogosítva nem volt. A vádlott az e tekintetben tévedésben volt sértettet nemcsak fel nem világosította, hanem őt hivatali jogköre tekintetében tévedésben tartotta azáltal, hogy neki hivatalos nyugtát is adott a befizetett adóról. Ezek szerint a vádlott fondorlatosan járt el, amikor az őt meg nem illető pénzbeszedési jogot színlelte. így a vádlott e cselekményével a csalás tényálladékát valósította meg, mert ő azért tartotta ilyen módon a sértettet fondorlatosan tévedésben, hogy ezáltal magának vagyoni hasznot szerezzen. Helyes a minősítés a tekintetben is, hogy a kir. ítélőtábla a vádlottnak a nyugtamásolatoknak, illetőleg ellennyugtáknak mint közokiratoknak meghamisítását a csalás bűntettével anyagi halmazattal álló közokirathamisításnak minősítette. Téves azonban a minősítés annyiban, amennyiben a kir. ítélőtábla a közokirathamisításnak a Btk. 392. § szerinti minősítését mellőzte, dacára annak, hogy a vádlott a megállapított tényállás szerint a közokirathamisísásokat abból a célból követte el, hogy ezáltal magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen. A kir. ítélőtábla ezt a minősítést azért mellőzte, mert a jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzat már a csalás megállapításánál jogilag értékeltetett. Ez a jogi álláspont azonban téves, mert a célzat, még ha azonos is a halmazatban álló több bűncselekmény mindenikével, a halmazatban álló minden egyes bűncselekmény tekintetében külön-külön értékelendő . . . = Az anyagi halmazat megállapítására 1. a jelen kötetben 184. sorszám alatt közölt határozatot. 184. A Társadalombiztosító Intézet orvosi rendelvényének meghamisítása és a hamis rendelvény alapján gyógyszer kiszolgáltatásának kieszközlése: csalás és magánokirathamisítás anyagi halmazata. Annyi bűncselekményt kell megállapítani, ahány hamisítvánnyal megtévesztés torténL (Kúria 1931. máj. 22. B IV. 5001/1930. sz.) Indokok : ... A vádlott a «Debreceni kerületi Munkásbiztosító Pénztár* feliratú és e pénztár orvosa körbélyegzővel ellátott három orvosi rendelvényt hamisított meg és az orvosi rendelvényekre a beléírt 200 gr alkoholt esetenkint a gyógyszertárakban átvette. A rendelvényeket a betegek kezelésével megbízott pénztári orvosok állítják ki, s így vizsgálat tárgyává kellett tenni, vájjon ezt a teendőjüket mint közhivatalnokok végzik-e? Az 1927 : XXI. tc. 119. § csak azokat az orvosokat tekinti tisztviselőknek, akik nem a biztosítottak orvosi gyógykezelésével, hanem orvosi ügyviteli munkával foglalkoznak. Az id. § úgy rendelkezik, hogy ezekre a tisztviselő orvosokra az Orsz. Munkásbiztosító-intézet egyéb tisztviselőire vonatkozó szabályokat kell alkalmazni és ilykép ezek a tisztviselő orvosok a 115. § 4. bek. értelmében közhivatalnokok. A biztosítottak orvosi ellátását teljesítő orvosok azonban nem közhivatalnokok. A biztosítottak orvosi ellátását az erre szerződéssel vállalkozó orvosok végzik, akiknek jogai és kötelességeire (javadalmazás, felelősség, kötelességszegés jogkövetkezményei) a szerződés rendelkezései irányadók, vagyis a törvény ezekre az orvosokra nem alkalmazza a 115. §-nak azt a rendelkezését, amely szerint a többi alkalmazottra az állami alkalmazottakra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Minthogy ekkép a szerződéses kezelő orvosok nem köztisztviselők és minthogy a törvény által tett fentebbi megkülönböztetés folytán a szerződéses orvosok azok közé sem sorakozhatok, akiket a Btk. 461. Jj