Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 103 is kifejlődik. E vádlottakkal szemben igy a kir. Kúria sem talált oly nyomatékos enyhítő körülményeket, amelyek alapján a reájuk a két alsóbíróság által egybehangzóan megállapított halálbüntetés helyett enyhébb büntetést szabhatott volna ki. Ellenkezően, az alsóbíróságok által részletesen felsorolt nagyszámú és rendkívül nyomatékos súlyosító körülmények folytán a kir. Kúria is igazságosnak és szükségesnek ítélte e két vádlottal szemben, akik mindhárom gyilkosság létrehozásának főtényezői voltak, a halálbüntetés alkalmazását. . . 176. A Bp. 385. § 2. fontja alapján semmisségi panasszal lehet élni a miatt, hogy az alsóbiróság az 1921. évi III. tc. alá eső bűncselekmény esetében a hat hónapnál rövidebb tartamú fogházra ítélt külföldi vádlottnak az országból kiutasítását és a visszatéréstől örökre eltiltását elrendelte. (Kúria 1931 20. B I, 19/1931. sz.) Indokok :. . . Tévedett a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott kiutasítását és a visszatéréstől eltiltását az alapon mondotta ki. hogy ezen mellékbüntetések alkalmazását az 1921 : III. tc. 9. § 1. bek. parancsolólag írván elő, azok sohasem mellőzhetők. A Btk. 54. §2. bek. és a Bn. 36. § ugyanis éppen arra ad módot a bíróságnak, hogy oly esetben, midőn a Btk. különleges rendelkezései az ott említett méllékbüntetések kiszabását kötelezően (vagyis a megállapítandó, kimondandó igemód használatával) írja elő, ezt adott esetben mégis mellőzhesse olyankor, ha a megállapított büntetés hathavi fogházat vagy államfogházat nem halad felül. Igaz ugyan, hogy a Btk. e §-aiban a kiutasítás megemlítve nincs, de ennek oka az, hogy a Btk. 64. § erről a mellékbüntetésről külön intézkedik akként, hogy külföldiek bűntett miatt az országból való kiutasításra ítélhetők és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthat ók. Ezen rendelkezés szerint tehát a kiutasítás és a kitiltás a Btk.-ben meghatározott vétségek esetében sohasem mondható ki és bűntett esetében is a bírósági belátásától függ, tehát nem kötelező annak kimondása. Ezekből a jogelvekből pedig az következik, hogy az 1921. évi III. tc. 9. §-ban foglalt az a rendelkezés, mely szerint az e törvény 1., 2. és 5—8. §-aiban meghatározott bűncselekmények esetében úgy a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, mint a külföldinél kiutasítását és visszatéréstől eltiltását is ki kell mondani, helyesen csak akként értelmezhető, hogy ez utóbbi mellékbüntetés a Btk. 54. és 64., valamint a Bn. 36. §-ban foglalt általános rendelkezések szellemében adott esetben szintén mel-