Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. 174. A Btk. 176. §-ban foglalt cselekmény megállapításához nem szükséges, hogy a csoport erőszakoskodás céljából alakult légyen meg, hanem elégséges, ha a — bár más célból összeverődött — csoport hirtelen, spontán elhatározással lép az erőszakoskodás terére s ez esetben a csoport mindenik tagja felel az erőszakoskodásért, mégpedig akkor is, ha abban személyesen részt nem is vett. (Kúria 1931. máj. 27. B I. 89/1931. sz.) = Kúria EH : Nem tartozik a Btk. 176. § tényálladékához, hogy a csoport az erőszak kifejtésére irányuló célzattal verődjék össze, elég a véletlen összecsoportosulás is (BHT 341.). Ugyanígy BDtár I. 172., III. 128. — A törvényes cél kivitele végett alakult csoport tagjai is a 176. § alapján felelnek az erőszakoskodásért : Kúria BDtár III. 117. — A 176. § szerint tettes a csoportnak minden tagja, tekintet nélkül arra, vájjon a tettleges erőszakoskodásban tényleg közreműködött-e, vagy csupán a csoportban jelenlétével támogatta azt a célt, amelyet egyes tagjai által a csoport meg is valósított : Kúria BDtár IX. 10. 175. Halálbüntetés kiszabása gyilkosság miatt. (Kúria 1931. ápr. 29. B III. 878/1931. sz.) Indokok : . . . A kir. Kúria nem mérlegelte enyhítőként a védelem által felhozott azokat a körülményeket, hogy Sz. Lászlóné vádlott elhanyagolt nevelésben részesült és hogy hiányos közegészségügyi és közrendészeti viszonyok, valamint előző hasonló bűntettek megtorlásának elmaradása és az utánzási vágy is közrehatottak a vádlottnál a bűnözési szándék kialakulására ; továbbá, hogy Cs. Bálintné vádlottnál is hiányzik a «kellő intelligencia)) és hogy a bűntetteket a háború utáni években követte el, amikor még az emberi élet megbecsülése nem állott azon a magasabb fokon, mint a béke idején. Ezek a vádlottak ugyanis a tárgyalás anyaga szerint nem állottak alacsonyabb műveltségi fokon, mint általában a velük hasonló sorban élő asszonyok. Sőt az adatok szerint az átlagnál magasabb szellemi erővel rendelkeztek, mert másokra erős lelki behatást tudtak gyakorolni. Ide mutat az is, hogy az ölés eszközének megválasztásában s alkalmazásában olyan ügyességet fejtettek ki, amellyel a közegészségi és közrendészeti viszonyok ellenőrzésére hivatottak figyelmét is ki tudták játszani. Tapasztaltak voltak abban s ezzel tudtak másokra különösen hatni, hogy a méreg apránkénti adagolása az életet lassan hervasztja el s ezáltal félre vezeti az ölés iránti gyanút. E két vádlottnál az anyagi haszon szerzése volt az indító ok, amellyel szemben a bűn súlyát a védelem által kiemelt egyéb körülmények nem enyhíthetik. Éppoly kevéssé volt figyelembe vehető az, hogy Sz. Lászlónénál nem súlyosító körülmény, hogy az apját ölte meg, mivel az apja a feleségét éppen akkor hagyta el, amikor a vádlott született s így a vádlottban az apjával szemben csak a gyűlölet érzelmei fejlődhettek ki. Annak feltételére ugyanis, hogy a vádlott szüleinek szétválása az apának, Sz. Mihálynak valamely elítélendő cselekménye folytán következett volna be és hogy erről a vádlott tudott és e miatt gyűlölködés élt volna benne az apjával szemben, nincsen megfelelő s megbízható ténybeli adat. Egyébként pedig a mai társadalomban a szülők iránti kötelességek tudata már az emberekkel való érintkezés közben, különösebb nevelés nélkül