Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytúr. <>'d akként felel az átvevő időszaki lapban megjelent közlemény szerzőjeként, hogy elsősorban felelősségre vonandó a tudósítás szerzője és ha ez feleletre vonható nem volna, a kőnyomatos felelős szerkesztője, majd kiadója és végül a nyomda- vagy többszörösítő vállalat tulajdonosa. Mert szerzőnek tulajdonkép magát a tudósító hírlapot kell tekinteni, mely szerzői felelősség aztán a törvényszerű sajtójogi fokozatokra a fenti sorrendben hárul át a tudósító egész felelős személyzetére. Ez az egész személyzet lép tehát — természetétesen fokozatosan — az átvevő lap szerzői fokozatába és felel egymásután szerzőként az átvett közleményért. Ha pedig a tudósító a hírlapnak ezen négy fokozatban jelentkező személyzetéből senki sem volna feleletre vonható, akkor kerülne csak sor az átvevő időszaki lap felelős szerkesztőjére, kiadójára és nyomdatulajdonosára. Vagyis a St. 37. § 3. bek. szerint az átvevő lap csupán a szerzőség tekintetében esik ki a felelősségből, egyébként azonban tehát a többi fokozatban felelősségét ez a törvényhely érintetlenül hagyta . . . 162. Abban a kérdésben, vájjon helyesen lett-e a II. Bn. 4. § alapján szabadságvesztésbüntetés mellőzésével megfelelően súlyos 'pénzbüntetés alkalmazva, a Bp. 385. § 2. pontban meghatározott semmisségi okon van helye semmisségi panasznak. (Kúria 1931. márc. 3. B II. 4144/1930. sz.) Indokok .... Amikor arról van szó, hogy a II. Bn. 4. § alapján kiszabott pénzbüntetés megfelelő összegü-e és illetőleg a bűnösség fokára befolyással bíró körülmények figyelembevételével nem a Btk. 92. vagy a 66. § alapján lett volna-e pénzbüntetés kiszabandó szabadságvesztésbüntetés helyett : akkor a II. Bn. 28. § (Bp. 385. § 3. pont) alapján kell semmisségi panasszal élni. Ellenben amikor arról van szó, vájjon helyesen lett-e nem a cselekmény alanyi és tárgyi súlyára, hanem a vádlott egyéniségére tekintettel más szempontot irányadóul véve a II. Bn. 4. § alapján szabadságvesztésbüntetés mellőzésével megfelelően súlyos pénzbüntetés alkalmazva : akkcr a büntetés ilyen téves megállapítása miatt már nem a II. Bn. 28. §-ban, hanem a Bp. 385. § 2. pontban meghatározott semmisségi okon van helye semmi?ségi panasznak . . . 163. Mily szempontokat kell irányadókul venni a pénzbüntetés összegének meghatározásánál? I. (Kúria 1931. ápr. 28. B I. 1083/1931 ÍZ.) Indokok : ... Az elítélt (Btk. 310. §) divatáruknak részletre eladásával foglalkozó kereskedő, aki 75 P kereseti adót és 19 P jövedelmi adót fizet,, vagyonnal nem rendelkezik. A II. Bn. 4. § alapján kiszabott pénzbüntetést tehát arányba kell hozni a vádlott keresetével, hogy azt a vádlott befizethesse és előreláthatóan ne kerüljön sor a helyettesítő szabadságvesztésbüntetés végrehajtására. E szempontok mérlegelésével az 500 P pénzbüntetést találta a kir. Kúria a vádlott kereseti viszonyaival arányban állónak, figyelemmel lévén a nagymértékben leromlott gazdasági és kereseti viszonyokra is . . .