Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. dott, hol jobbra, hol balra ugrott. Ezért neki a megállított gépkocsiját csak akkor lehetett volna újból megindítania, amikor sértett a gépkocsiját már elkerülte. Ezzel szemben vádlott a már megállított gépkocsiját előbb megindította, ezzel a szemmelláthatólag megzavarodott sértettet még nagyobb zavarba hozta. Ez volt aztán az oka annak, hogy a gépkocsi a sértettet elütötte . . . III. (Kúria 1931. ápr. 29. B I. 7279/1930. sz.) Indokok .... Eltekintve attól, hogy a vezetésben való kellő jártasság mellett is lehet valaki gondatlan, az eset körülményei azt bizonyítják, hogy a vádlottnak ez a kellő jártassága nem volt meg és e mellett gondatlan is volt, úgy, hogy a szükséges óvatosságot szem elől tévesztő vezetés volt az oka a balesetet előidéző tömlőszakadásnak, vagyis annak az oknak, amely végeredményben a halálos sértésekkel járt eseményt, mint okozatot előidézte. Jelesül a vádlott utasainak aggodalma dacára a gépkocsit olyan sebességgel vezette, hogy a kerékpárosokkal történt találkozása folytán előállható balesetet vagy hirtelen való és éppen ezért nagyerővel eszközölt fékezéssel, vagy pedig hirtelenül való irányváltozással kerülhette csak el. A vádlottnak tudnia kellett azt, hogy ha a baleset elkerülésére ezt a módot választja, az könnyen azzal az eredménnyel járhat, hogy az amúgyis használt állapotban lévő gumitömlőkön szakadás állhat elő, ami viszont az általa vezetett kocsit a felborulás veszélyének teszi ki. Miután pedig a gépjárművezetői vizsgával amúgy sem bíró vádlott — mint azt a beállott eredmény bizonyítja — nem rendelkezett azzal a feltétlen biztos vezetői képességgel, amely lehetővé tette volna azt, hogy gépkocsiját a beállott tömlőszakadás ellenére is egyensúlyban tartsa és a felfordulástól megóvja, úgy a tőle joggal megkívánható óvatosság legelemibb követelménye volt az, hogy a gépkocsi sebességét megfelelően csökkentse, amit annál is inkább megtehetett volna, mert egyrészt a szembejövő kerékpárosokat már nagyobb távolságról — saját előadása szerint is 100 lépésről — észrevette, e mellett pedig utasai őt óvatosságra is intették . . . = Autogondatlanság : BDtár IV. 171.; VI. 147.; XVI. 69.; XXI. 39.; XXII. 110., 146.; XXIII. 12., 59., 60., 100. 161. A kőnyomatosból történő átvétel esetében szerzői fokozaton a kőnyomatos személyzete szintén fokozatosan, vagyis akként felel, hogy elsősorban felelősségre vonandó a tudósítás szerzője és ha ez feleletre vonható nem volna, a kőnyomatos felelős szerkesztője, majd kiadója és végül a nyomda vagy többszörösítö vállalat tulajdonosa. Ezután kerülne csak sor az átvevő időszaki lap felelős szerkesztőjére, kiadójára és nyomdatulajdonosára. (Kúria 1931. ápr. 28. B I. 1400/1931. sz.) Indokok : . . . A St. értelmében a kőnyomatos is sajtóterméknek (St. 2. §), sőt időszaki lapnak (St. 3. §) tekintendő és ez okból az ilyen tudósító hírlap személyzete a St. 33—36. §-ok értelmében szintén fokozatosan, vagyis