Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 81 136. Az a körülmény, hogy az új napilap címében ({(Alföldi Friss Újság))) két szó azonos a sértett napilapjának a címével («Alföldi Újság))), nem tölti be az 1923 : V. tc. 17. § 2. bek. alá eső bitorlás tényálladékát. (Kúria 1931. márc. 17. B III. 4635/1930. sz.) Indokok .... A kir. Kúria nem találta megállapít hatónak azt, hogy a vádlott a vád alapjául szolgáló azon tette által, hogy a Szentesen 1928. december 2-án megindított napilapjának «Alföldi Friss Ujság» elnevezést adta, holott tudta, hogy Szentesen már évek hosszú sora óta «Alföldi Ujság» nevet viselő és a főmagánvádló tulajdonát képező lapvállalat van, amely ezen a néven szintén időszaki (napi) lapot ad ki abból a célból, hogy lapja kelendőségét fokozza és az utóbbi vállalat üzleti közönségének egy részét elvonja, — tehát az 1923 : V. tc. 16. §-ban megjelölt célból — vállalata körében olyan nevet jogosan használó más versenyvállalattal össze lehessen téveszteni. Tévedett a kir. ítélőtábla akkor, midőn abból a körülményből, hogy a vádlott lapjának a neve egészen felöleli a sértett lapjának a rímét, illetőleg az «Alföldi» és az «Ujság» szavak közé a «Friss» jelző közbeszúrását az üzleti tisztességbe vágó és rosszhiszemű eljárásnak tekintette. A vádlott által lapjának adott cím, éppen a «Friss» szó közbeszúrásával — egyéb szembeötlő különbségeken kívül — annyira eltérő új elnevezés, hogy az újságolvasó közönség első pillanatra észrevehette a különbséget a régi és az új lap között. Magábanvéve az a körülmény, hogy a vádlott új lapjának a címéből két szó azonos a sértett lapjának a címével, nem tölti be a bitorlás vétségének a tényálladékát és nem nyújt kellő alapot a rosszhiszeműség megállapítására . . . 137. A II. Bn. 4. § alkalmazásának csak abban az esetben van helye, ha a törvény az illető vétséget vagy kihágást szabadságvesztésbüntetéssel rendeli büntetni. (Kúria 1931. febr. 24. B III. 87/1931. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla a vádlott büntetését az 1879 : XXXI. tc. 90. és a II. Bn. 5. §-án felül még a II. Bn. 4. § alkalmazásával is állapította meg. A II. Bn. 4. § szerint azonban vétség vagy kihágás esetében a bíróság a szabadságvesztésbüntetés mellőzésével főbüntetésként megfelelő súlyos pénzbüntetést alkalmazhat. Amiből nyilvánvaló, hogy a 4. § alkalmazásának csak abban az esetben van helye, ha a törvény az illető vétséget vagy kihágást szabadságvesztésbüntetéssel rendeli büntetni. Ámde az 1879 : XXXI. tc. 90. § az ebben meghatározott kihágást csupán csak pénzbüntetéssel rendeli büntetni. A vádlott büntetésének megállapításánál tehát felesleges volt még a II. Bn. 4. §-t is alkalmaznia, illetve felhívnia . . . 138. Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége esetében nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a sértettet a baleset után a vádlott részesítette első segítségben akként, hogy őt gépkocsiján orvoshoz szállította és Büntetőjogi Döntvénytár. XXJV. 6