Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)
82 Büntetőjogi Döntvénytár. ilyen módon tettének káros következményeit nyomban a helyszínén jóvátenni igyekezett. (Kúria 1931. márc. 17. B II. 2146/1930. sz.) 139. A Bv. 17. §-ban meghatározott mentesség független a valóság bizonyításának kérdésétől; nem zárja ki a 17. § alkalmazását az a körülmény, hogy a vádlott a valóságot nem akarta bizonyítani. (Kúria 1931. márc. 23. B I. 7410/1930. sz.) Indokok : ... A vádlott nyilatkozatát az üggyel összefüggésben az ügyfél (sajátmaga) érdekében szükségszerűen használta. E vonatkozásban téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a vádlott nyilatkozata a Bv. 17. §-ban meghatározott védelemben azért nem részesülhetne, mert a vádlott a valóságot nem akarta bizonyítani. Ugyanis a Bv. 17. §-ban meghatározott, büntethetőséget kizáró ok teljesen független a valóság bizonyításának kérdésétől, mert a törvény a Bv. 17. §-ban meghatározott mentességet a szabad védekezés elvének biztosítása végett létesítvén, ha e törvényhelyen meghatározott egyéb feltételek megvannak, a mentesség megilleti a vádlottat, tekintet nélkül arra, hogy a valóság bizonyítása kérdésében milyen nyilatkozatot tesz. Ha a vádlott bizonyítja a valóságot, a Bv. 16. §-ban meghatározott büntethetőséget kizáró ok létesül . . . 140. * A Btk. 112. §-ban meghatározott határidő szerint a magánindítvány három hónapon belül terjesztendő elő; a magánindítvány előterjesztésének elkésett volta nem egyértelmű az elévüléssel. (Kúria JEH 1930. jún. 6. B I. 3079/1930. sz.) 141. A Bv. 20. § alá eső rágalmazás vétsége megállapításának nem törvényes előjeltétele az, hogy a sértett ellen a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítható legyen; erre a Bv. 21. §-ban foglalt rendelkezésből sem lehet következtetni. ^Kúria Jm 1929 jún ? B j 377^929. sz>) 142. Annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a Bv. 18. § alapján van-e helye a büntetés alól való felmen* 140—145. sorszámok alatt oly JEH-ok&t közlünk, amelyeknek külön közzétételét jelentőségük miatt a kir. Kúria szükségesnek nyilvánította. (Igazságügyi Közlöny XL. évf. 1. sz., 1931. évi. 6. 1.)