Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlott az általa vezetett pénztárkönyvbe azt a hamis bejegyzést eszközölte, hogy P. cégnek gömbfa vételára fejében 3396 P-t fizetett ki az átmeneti pénztárból, ezt a kiadási tételt egy az 1927. évi számadási okmányok csomójából kivett számadási okmánnyal igazolta s ezzel a hamis bevezetéssel szolgálatadójának megbízottja előtt azt bizonyította, hogy a fizetés valóban megtörtént s a számadás rendben van. Ebből a tényállásból kétségtelen, hogy a hamisítás, bár a sikkasztás elpalástolása céljából, de egyébként attól függetlenül, akaratelhatározás és cselekvés tekintetében önállóan követtetett el és más, t. i. a magánokiratok bizonyító erejét érintő jogérdeket is sért. De ha a hamisítás csupán a sikkasztás eszközcselekménye lett volna, akkor is anyagi halmazatban áll a két bűncselekmény, mert (...mint a fejben...). = Kúria : A deliktum-egység vagy a többség nem a cél egységén, hanem azon sarkal, hogy a cselekmény megvalósítja-e más-más bűncselekmény jogi ismérveit és hogy ezek a bűncselekmények azonos vagy különböző jogi érdekeket sértenek-e (BDtár XX. 20.). Anyagi halmazat: mikor a vádlott a sértett nevét az adóslevél alá hamisította (401. §) és ezt az okiratot szintén hamis tartalmú hitelesítési záradékkal ellátva (400. §) a hitelezőnek átadta (BDtár XX. 40.); mikor a vádlott hamis magánokirat felhasználásával (401. §) a sértettet megtévesztette és' megkárosította. (Bn. 50. §) (BDtár XXII. 29. és 114.). 135. Oly esetben, mikor a perbeli egyesség csupán azt tartalmazza, hogy az alperes kötelezte magát bizonyos összegnek megfizetésére, akkor sem állapitható meg a Btk. 400. § alá eső közokirathamisitás, ha a kereset jogalapjaként felhozott házbérkövetelés tényleg nem állott fenn- (Kúria 1931. márc. 19. B IV. 4135/1930. sz.) Indokok : . . . Cz. István vádlott H. Károly másodrendű vádlott ellen 200 pengő házbértartozás megfizetése iránt indított ugyan keresetet, de a perben kötött egyesség csak azt tartalmazza, hogy H. Károly kötelezte magát ezen összegnek Cz. István részére nyolc nap alatt végrehajtás terhe mellett való megfizetésére. Az egyességben foglalt ezen kötelező nyilatkozat H. Károly részéről tényleg megtörtént, tehát szó sem lehet arról, hogy Cz. István és H. Károly közreműködése folytán az egyességbe valótlan tények vagy nyilatkozatok vezettettek volna be, mert azon körülmény, hogy Cz. István által a kereset jogalapjaként felhozott házbérkövetelés tényleg nem állott fenn, az egyességben foglalt azt a tényt, hogy H. Károly a fentírt összeg megfizetésére kötelező nyilatkozatot tett, valótlanná nem teszi, miből következőleg Cz. István és H. Károly vádlottak cselekménye a Btk. 400. §-ban meghatározott közokirathamisítást meg nem állapítja. Abból a körülményből, hogy Cz. István házbérkövetelése fenn nem állott, csak arra lehet következtetni, hogy H. Károly és Cz. István az egyesség megkötése által H. Károlyt terhelő adósságokat koholtak, illetve H. Károly valótlan adósságokat ismert el, ez azonban egyéb feltételek hiánya miatt más bűncselekményt sem állapít meg . . . = Kúria : Csak abban az esetben állapítható meg a 400. §, ha oly valótlan tény vétetett fel a közokiratba, amelynek tanúsítására a közokirat bizonyító ereje kiterjed (BDtár VI. 125., X. 144., XI. 85.).