Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

5S Büntetőjogi Döntvénytár. honvédség legénységi létszámába számítanak, mint a Ludovika Akadémia összes hallgatói. Már pedig mindazok, akik valamely testületnek vagy összességnek létszámába tartoznak, azok egy részét képezik ennek a testületnek vagy összességnek ; következőleg a m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia növendékeinek összessége a magyar fegyveres erő egy részének tekintendő... Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn ezen akadémia növendékeinek összességét a Bv. 8. §. 3. pontja szempontjából nem tekintette a fegyveres erő egy részének s ehhez képest a vádbeli cselekményt nem felhatalmazásra, hanem magánindítványra üldözendő becsületsértés vétségének minősítette . . . 58. A burkolt gyanúsítás a rágalmazás szempontjából a nyílt tényállítással egy tekintet alá esik. (Kúria 1929 jan. 22. B I. 3688/1928. sz.) Indokok : . . . Nem teszi ugyan magáévá a kir. Kúria a kir. ítélőtáblának azt a jogi megállapítását, hogy a sajtóközleménynek az a tényállítása, amely szerint G. Gyula főmagánvádló M. Andorral együtt vacsorázott, már magában véve sértő a főmagánvádlóra, mert őt gyenge jellemű egyénnek tünteti fel. Erre a megállapításra a kir. ítélőtábla azon téves következtetés útján jutott, hogy miután G. Gyula, mint az antiszemitizmus engesztelhetetlen vezére, M. Andort, mint a zsidó szellemiség jellegzetes vezérképviselőjét, éveken át a legkíméletlenebb módon támadta, ennélfogva főmagánvádló M. Andort nemcsak politikai ellenfelének, hanem egyenesen ellenségének tekintette. Ámde a kir. Kúria vélekedése szerint politikai színezetű hírlapi támadásokból, legyenek azok bármilyen kíméletlenek, a szemben álló feleknek egymás iránti ellenséges érzületére, ami a társadalmi érintkezés barátságosabb formáját kizárja, egyéb erre utaló ténymegállapítások hiányában következtetni nem lehet. Ha pedig a cikkben megnevezett szereplőket csak politikai ellenfeleknek lehet tekinteni, akkor — amint az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította — nincs semmi sértő G. Gyulára nézve a sajtóközlemény azon tényállításában, hogy ő M. Andor házánál vacsorázott. Sértést foglal magában azonban és pedig a rágalmazás tényálladékát meríti ki a sajtóközleménynek az a tényállítása, amellyel cikkíró a szóbanlevő együtt vacsorázás célját megjelölte olyképpen, hogy «G. Gyula néhány ügy kellemes körülmények között való letárgyalása céljából jelent meg a M. Andor villájában rendezett vacsorám). A híradásnak szenzáció formájában való beállítása és a szóvátett «néhány ügy» mibenlétének