Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 47 hivatalból veendő figyelembe. Ha a kir. ítélőtábla ámbár tévesen ezt az alaki semmiségi okot látta fennforogni azért, mert szerinte az egyesbíró a II. Bn. 36. §. alá vonható ügyekben nem járhat el, akkor a Bp. 404. §. 1. bekezdéséhez képest kellett volna rendelkeznie, azaz a jelen esetben az ítéletet az egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni és az ügyet a szerinte hatáskörrel bíró kir. törvényszék, mint társasbírósághoz átteni. A részleges jogerő ennek nern* lehetett akadálya, mert hiszen hivatalból figyelembeveendő alaki semmisségi okot látott a kir. ítélőtábla megállapíthatónak. A kir. ítélőtábla azonban e helyett ez alaki semmisségi ok alapján azt az ítéletet, amelyet — szerinte — eme hatáskörrel nem bíró bíróság hozott, csak részben, nevezetesen a büntetés kiszabása tekintetében semmisítette meg és ugyanakkor az ítéletet érdemben is megvizsgálta, amikor a büntetés tekintetében érdemben határozott. Ezek szerint a kir. Kúria megállapítja, hogy a kir. ítélőtábla ítéletének rendelkező része érthetetlen . . . II. (Kúria 1928 nov. 21. B II. 5268/1926. sz.) Indokok : . . . A kir. törvényszék a vádlottat lopás bűntettében mondta ki bűnösnek és őt ezért megfelelő büntetéssel sújtotta. Az ítélet ellen a közvádló, a vádlott és a védő éltek fellebbezéssel. A kir. ítélőtábla ez ügyben fellebbviteli főtárgyalást tartott és — minthogy gyanúokok merültek fel arra, hogy vádlott elmebeteg — a Bp. 406. §. alapján a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Ennek foganatosítása után és miután az orvosszakértők megállapították, hogy vádlott már gyermekkora óta tartó epilepsziás beteg, ezért az sem a bűncselekmény elkövetése idején, sem pedig azt megelőzően nem volt beszámítható állapotban, a kir. ítélőtábla kimondotta, hogy a kir. törvényszék hatáskörét túllépte, midőn beszámítbatlan egyén ellen eljárást folytatott le és ellene ítéletet hozott, ehhez képest a Bp. 400. §. 7. pontja értelmében tartott nyilvános tanácsülésen hozott végzésével a kir. törvényszék ítéletét a Bp. 404. §. 1. bekezdése értelmében a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott semmisségi okból hivatalból megsemmisítette ; egyúttal azonban ez ügyben a további eljárást megszüntette. A kir. ítélőtábla e végzése ellen a kir. főügyész felfolyamodást jelentett be. A kir. főügyésznek, alantiakban kifejtettek szerint, semmisségi panaszt képező felfolyamodása tárgytalannak