Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Í-H Büntetőjogi Döntvénytár. a Bp. Élt. 18. §. 4. pontja és 17. §. L pontja értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, mert ide tartozik a Btk. 418. §-ában meghatározott ingó vagyonrongálás vétségének az az esete is, amikor arra nézve az egyévi időtartamot meghaladó fogházbüntetés alkalmazásának esete forog fenn (Bp. Élt. 18. §. 9. pontja) s mégis ez a vétségi s a Bp. 41. §-a értelmében mindig, tehát ez esetben is, főmagánvádas cselekmény. Vagyis az a körülmény, hogy a szóbanforgó két vétség, t. i. a könnyű testi sértés vétségének a Btk. 302. §. második bekezdése szerint és az ingó vagyon rongálása vétségének egy évet meghaladó fogházbüntetéssel büntetendő esete, a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, semmikép sem változtat e cselekmények főmagánvádas természetén. Egyébként a bírói gyakorlat is állandóan főmagánvádas cselekménynek tekinti a felmenő ágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértés vétségét s ez az álláspont tűnik ki a kir. Kúriának a B". H. T. VII. kötetébe 828. sz. alatt fölvett B I. 8631/1922. sz. E. H.-ból is . . . 40. Ha a kir. ítélőtábla a Bp. 384. §. 4. pontjában foglalt alaki semmiségi okot észleli, az ítéletet az egész eljárással együtt hivatalból meg kell semmisíteni és az ügyet a törvényes hatáskörű bírósághoz kell átutalnia ; ily esetben a kir. törvényszék ítéletét érdemben nem vizsgálhatja felül. I. (Kúria 1929 jan. 16. B II. 6053/1928. sz.) Indokok : . . . A kir. törvényszék egyesbírája a vádlottat kétrendbeli lopás bűntettében bűnösnek mondta ki és a II. Bn. 36. §. alapján szigorított dologházba utalta. A kir. törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentett be, a büntetés kiszabásának mellőzése és a szigorított dologház alkalmazása miatt. A kir. ítélőtábla az ügyet fellebbviteli főtárgyaláson vette vizsgálat alá és a kir. törvényszék ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó egyedül fellebbezett rendelkezését a Bp. 384. §. 4. pontjában foglalt alaki semmisségi okból megsemmisítette és a vádlottat mégis a kir. törvényszék ítéletében foglalt lopás büntette miatt a Bn. 49. §. 1. bekezdése 1. tétele ós a Btk. 341. §. alapján kétévi börtönre ítélte, a kir. törvényszék ítéletének egyéb nem fellebbezett részét nem érintette. A kir. ítélőtábla ítéletének e rendelkezése érthetetlen. Ugyanis: a Bp. 384. §. 4. pontjában foglalt alaki semmisségi ok : ha az ítélőbíróság hatáskörét túllépte vagy hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nemtartozónak mondott ki. E semmisségi ok a hivatkozott §. utolsó bekezdése - szerint mindig