Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)
Hünkdőjocji Döntvénytár. 127 olyan körülmény pontos megállapításától függ, amelyet a kir. ítélőtábla mellőzött, ítéletét a kir. Kúria a Bpn. 35. §. alapján megsemmisítette és új eljárást rendelt el. 139. Oly esetben, mikor a vádlott egy embernek életét szándékosan kioltotta, négy embernek megölését pedig megkísérelte, a Btk. 280. §-a alá eső egy befejezett bűntettet kell megállapítani. (Kúria 1929 jan. 15. B 7076/1928. sz.) Indokok : . . . A kir. Kúria elsősorban azt tette vizsgálat tárgyává, fennforog-e A. István vádlottnál a Btk. 281. §. 1. bek.ben meghatározott erős felindulás a V. József sérelmére elkövetett bűncselekménynél. Idevonatkozólag tényként az állapíttatott meg, hogy midőn a vádlott a csendesen kártyázó J. János, V. Imre, P. Illés és Gs. József asztalához ért, reákiáltott J. Jánosra, hogy «az anyád hét szentségét, miért haragszol reám, most itt vagyok». J. felállott ültéből és a vádlottat csendesen hátratolva azt felelte «eredj innen nem haragszik itt reád senki sem». Erre a vádlott hátralépett, zsebéből előrántotta Frommer-pisztolyát s azzal rövid célzás után pár lépés távolságból J. Jánosra lőtt, akit jobb felső combján talált. Vádlott ekkor pisztolyát az asztaltól éppen felkelő V. Imre mellének szegezte és ismét lőtt. A golyó V. Imre balkarját és hónalját fúrta keresztül. A vádlott ekkor a másik asztal felé fordult és gyors egymásutánban az ottaniakra két írjabb lövést tett. Az egyik golyó a két méternyire álló V. Albert hasába fúródott, a másik pedig a három méternyire levő K. József állkapcsát roncsolta szét. E negyedik lövés után a felocsúdó vendégsereg a vádlottra rohant ; a vádlott pedig a korcsmaszobán keresztül az utca felé hátrálva menekült, e közben újra lőtt, de senkit sem talált, mikor pedig a korcsma utcai kijárati ajtaján kilépett, szembe találkozott a lépcsők alján álló V. Józseffel, aki meglátva a vádlottat, görbe botját felemelte és a kilépő vádlottat fejbe ütötte, mire a vádlott pisztolyával V. Józsefre lőtt ; e lövése V. Józsefet nyakán találta, mely lövés következtében V. József rövid idő múlva meghalt. E tényállásból kétségtelen, hogy a vádlott volt az, aki a nélkül, hogy a jelenlevők erre bármi okot adtak volna, kihívó magaviseletet tanúsított ; majd tettleges támadásba ment át és ok nélkül lövöldözött, négy embert súlyosan megsebesített. A dolog természete és az ösztönszerű védekezés következménye volt tehát az, hogy az ijedtségtől magához térő vendégsereg az ekként mindvégig a jogtalanság terén mozgó és vérengző