Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 123 gálhalott alapul, miként D. Ágostont valóban lényeges sérelem érte és hogy jogos oka volt a felháborodásra, ha tévedett is abban, hogy az őt ért sérelem kitől eredt. így fogta föl ezt az alapügyben ítélkező másodbíróság is. Vis/ont, ha V. Lajos hamis vallomása folytán a bíróság azt vette volna bizonyítottnak, hogy semmi olyasmi nem történt, ami D. Ágostont vadászati jogának gyakorlásában akadályozta, az esetben D. Ágoston egész védekezésének az alapja megdől és ő annak a megállapításnak lett volna kitéve, hogy nemcsak személyileg, hanem tárgyilag is alaptalanul, tények nélkül szándékos rosszhiszeműséggel járt el a sértő levél megírásában. Kétségtelenül lényeges volt tehát reá nézve — K. István személyétől függetlenül is — annak a ténynek a bizonyítása, hogy csakugyan történt olyan zajongás, amely őt vadászati jogának gyakorlásában akadályozta. Már pedig V. Lajos esküvel megerősített vallomásában éppen ezt a tényt tagadta le és így vallomása a bűnügy lényeges körülményére vonatkozott. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amikor a valónak elfogadott tényállásban a Btk. 213. §. 1. bek. alá eső bűntettnek ezt a 'tényálladéki elemét nem ismerték fel . . . = V. ö. BDtár XXI. 14. 138. Megsemmisítés a Bpn. 35. §. 1. bek. alapján a ténymegállapítás hiányossága okából. I. (Kúria 1929 febr. 20. B III. 2789/1928. sz.) Indokok: ... Az alsófokú bíróságok nem állapítottak meg tényállást arra vonatkozólag, hogy T. István a vádlottól felvett kölcsönre annak felvétele napjától kezdődően összesen hány ízben, mely napokon és minden egyes esetben mily címen és mily összegeket fizetett a vádlottnak. Erre vonatkozó ténymegállapítás nélkül pedig a kir. Kúria nincs abban a helyzetben, hogy amennyiben a kir. főügyésznek a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panaszát alaposnak találná, az Ut. 8. §-ban foglalt rendelkezésnek eleget tegyen. Viszont e részben a helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül nem állapítható meg, s így a kir. Kúriának nem áll módjában az e részben hiányos ténymegállapítást a II. Bn. 33. §. 1. bek. értelmében pótolni. Ezek szerint az alsófokú bíróságok olyan lényeges körülmények megállapítását mellőzték, amelyeknek megállapításától