Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

/; ü ntetŐjog i Döntvénytár. 111 szerint a vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt fellebbezése esetében súlyosbítható — hatályon kívül nem helyezte. A II. Bn. 29. §-a e jogtétel gyakorlati megvalósulása tekintetében csak azt a változtatást eredményezte, hogy, ha a kir. törvényszék ítélete ellen annak kihirdetésekor a kir. ügyész fellebbezést nem jelentett be, a kir. főügyész a kir. ügyésznek ezt a mulasztását még helyrehozhatja azáltal, hogy legkésőbb a fellebbviteli tárgyalás megkezdése előtti nyolcadik napig az ellenérdekű fél fellebbezéséhez csatlakozást jeleni be. Amint azonban ez a határidő eltelt a nélkül, hogy a kir. főügyész csatlakozott volna, a kir. ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek vonatkozó részét — a Bp. 387. §-ának első bekezdésében foglalt szabálynál fogva — a vádlott terhére szóló hatállyal már felül nem vizsgálhatja, — mert ha ezt megtenné, akkor a Bp. 384. §-ának 4. pontjában foglalt semmisségi okot valósítaná meg. Nem vitás az, hogy a kir. főügyészt a kir. ítélőtáblának ítélete ellen akkor, ha ez helybenhagyta, vagy nem érintette a kir. törvényszék ítéletének a vádlott terhére joghatályos felebbezéssel (csatlakozással) meg nem támadott rendelkezését, a vádlott terhére semmisségi panasz joga nem illeti meg s hogyha a kir. főügyész mégis élne ily semmisségi panasszal, azt, mint a törvényben kizártat, a kir. Kúriának vissza kellene utasítania. A koronaügyészség álláspontja szerint, ha ugyanezt a semmisségi panaszt a koronaügyész jelenti be csatlakozás alakjában, annak helyt kellene adni. Ez valójában azt jelentené, hogy a csatlakozás, amely pedig csupán egy járulékos perorvoslat, több és nagyobb hatályú, mint a rendes semmisségi panasz. Hyen értelmet a II. Bn.-ba belemagyarázni nem lehet , ellenben azt kell megállapítani, hogy a koronaügyész csak akkor és annyiban élhet csatlakozással, ha és amennyiben a kir. főügyész a Bp. általános, a II. Bn. dacára is hatályban levő rendelkezései értelmében élhetett volna semmisségi panasszal. Ha tehát a kir. főügyész a maga jogán egyáltalában nem élhetett semmisségi panasszal, akkor ezt — csatlakozás formájában — a koronaügyész sem teheti, még pedig annál kevésbbé, mert a II. Bn. 29. §-a a felülvizsgálati hatáskört nem érintette, így tehát — az esküdtbíróság által tárgyalt ügyeket, valamint az összbüntetést kiszabó ítéleteket kivéve •— ma is az a szabály, hogy a kir. törvényszék ítéletét a kir. ítélőtábla, ennek ítéletét pedig a kir. Kúria vizsgálja felül. A csatlakozásnak a II. Bn. 29. §-ában szabályozott intéz-