Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

110 Büntetőjogi Döntvénytár. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védő semmisségi panasszal éltek, mihez a koronaügyész csatlakozott és semmisségi panaszt jelentett be N. Gergely vádlott terhére a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért, mert a vádlott nem kétrendbeli bűntettben mondatott ki bűnösnek. A kir. Kúria 1928. évi május hó 30. napján B. III. 2804/61. 1928. szám alatt hozott ítéletével — a csatlakozás jogosultsága elvi kérdésének érintése nélkül — helytadott a semmisségi panasznak s N. Gergely vádlottat kétrendbeli hamis tanuzásra való reábírás bűntettében mondotta ki bűnösnek. III. Amíg tehát a II. alatt közölt határozatokban az az álláspont jut kifejezésre, hogy a koronaügyész akkor is élhet csatlakozás útján semmisségi panasszal, ha a kir. törvényszék ítélete ellen a kir. ügyész nem élt fellebbezéssel, vagy fellebbezését a kir. főügyész visszavonta, addig az I. alatt közölt határozat elvi éllel fejti ki azt az álláspontot, hogyha a kir. főügyész visszavonta a kir. ügyész fellebbezését, akkor a koronaügyészt már nem illeti meg a csatlakozás joga. Bár az utóbbi határozat nem vonatkozik s így nem is nyilatkozik arra az esetre, ha a kir. ügyész nem élt fellebbezéssel, mégis helyes a kérdésnek fenti módon történt megszövegezése, mert a kir. Kúriának ezen esetre vonatkozólag is vannak ellentétes határozatai s mert eldönti a kérdést minden vonatkozásban. A kir. Kúria elnöke a koronaügyész közléseiből és a budapesti ügyvédi kamarának az 1928. évi működéséről tett jelentéséből tudomást szerezvén ezen ellentétes határozatokról és a kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását szükségesnek találván : a megszövegezett kérdést eldöntés végett a büntetőjogegységi tanács elé terjesztette. IV. A jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el a következő okokból : A felvetett kérdés helyesen csak úgy dönthető el, ha azt eljárási jogunknak elvei szempontjából, nevezetesen pedig a II. Bn. vonatkozó rendelkezéseinek a Bp. hatályban levő rendelkezéseivel való egybevetése mellett vizsgáljuk. Ebből a szempontból tehát elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy a csatlakozásnak a II. Bn. 29. §-a által meghonosított intézménye mily viszonyban van a Bp. 387. §-ában foglalt rendelkezésekkel. Ennek a kérdésnek alapos vizsgálata arra az eredményre vezet, hogy a csatlakozás intézménye a Bp. 387. §-ában foglalt azt a rendelkezést, mely szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmisségi eseteket — csak az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott intézkedésére szorítkozik s mely