Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

104 Büntetőjog i Don tvénytú r. Indokok : ... I. A sajtó útján elkövetett és felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt H. Ármin ellen folyamatban volt bűnügyben a budapesti kir. büntetőtörvényszék ítéletével a St. 43. §. alapján kötelezte az. «Esti Kurir» időszaki lap szerkesztőjét, hogy az ítéletet indokolásával együtt a lapnak a jogerős ítélet kézbesítése után megjelenő vagy ezt közvetlenül követő számának elején, rendes nyomtatással tegye közzé. Ez ítélet jogerőre emelkedvén, minthogy a szerkesztő e közzétételi kötelezettségének eleget nem tett, a kir. ügyészség indítványozta a kir. büntetőtörvényszéknél, hogy a St. 43. §. 5. pontja és a 23. §. 2. bek. értelmében újból kötelezze a szerkesztőt a közzétételre. Miután a kir. törvényszék ezt elrendelte s a lap szerkesztője közzétételi kötelességének ismét nem tett eleget, a budapesti kir. ügyészség a felelős szerkesztő ellen a St. 3. §. 4. pontjába ütköző sajtórendőri kihágás miatt a kir. járásbíróságnál feljelentést tett. A kir. járásbíróság e feljelentés folytán tárgyalást tűzött ki s annak alapján ítéletével a szerkesztőt bűnösnek mondta ki a St. 30. §. 4. pontjába ütköző kihágásban s e miatt őt 400 P pénzbüntetésre ítélte s egyúttal újból kötelezte az ítéletek közzétételére. A vádlott részéről fellebbezés folytán a budapesti kir. büntetőtörvényszék, mint fellebbviteli bíróság a vádlottra kiszabott pénzbüntetést 200 P-re leszállította, egyébként pedig — tehát a bűnösség kérdésében — az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. II. A koronaügyész perorvoslata szerint ez az ítélet törvénysértő, mert a St. 30. §. 2. bek. szerint az e §. 4. pontjába ütköző kihágás miatt a bűnvádi eljárás csak a sértett indítványára indítható, sértett alatt pedig a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége esetében is — a 17. számú jogegységi döntvényben kifejtett okokból — nem a kir. ügyészség, hanem a rágalmazás által személyileg is sértett egyén értendő. III. A perorvoslat alapos. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 17. számú büntető döntvénye kimondotta azt, hogy az ítéletnek a St. 43. §-a és a Bv. 28. §-a szerinti közzétételét a sértett félnek kívánalma nélkül nem lehet elrendelni s hogy a sértett fél erre vonatkozó kívánalmának hiányát a kir. ügyész indítványa nem pótolhatja még felhatalmazásra üldözendő rágalmazás esetében sem. Az ezen döntvény alapjául szolgált azon elvnek, mely szerint a közzététel a sértettnek járó, rehabilitációszerü elégtétel, amelynek igénybevétele a sértett diszkrécionális joga, — érvényesülnie kell a közzétételnek bírói kikényszerítésénél is. Arra az esetre, ha a rágalmazást vagy becsületsértést sajtó útján, de nem időszaki lapban követték el (St. 43. §. 2. bek.) s az elítélt nem teljesíti az ítélet közzétételére nézve megállapított kötelezettségét, a St. 43. 3. bek. akként rendelkezik, hogy a sértettnek jogában áll, hogy az ítéletet saját — de a felelős személyek által megtérítendő — költségén tétesse közzé. A törvény ezen világos rendelkezése szerint tehát ez esetben nincs helye a közzététel iránt hivatalból való intézkedésnek, hanem ez iránt csak a sértett intézkedhetik. Abban az esetben, ha a rágalmazást vagy becsületsértést időszaki lapban követték el (St. 43. f. 4. bek.) és a szerkesztő közzétételre vonatkozó törvényes kötelességének nem tesz eleget, a St. 43. §. 5. bek. értelmében a 23. §-ban — a helyreigazítási kötelesség megszegése esetére — előírt eljárásnak van helye, vagyis a bíróság a szerkesztőt újból kötelezheti a közzétételre. A 23. §-ban ugyan nincs kifejezett rendelkezés arra nézve, hogy a bíróság ilyenkor hivatalból vagy csak újabb panasz folytán járhat el, de a St. 43. §. 3. bek.-ben foglalt rendelkezésből csak arra lehet következtetni, hogy a sértett kívánsága nélkül a bíróság ily esetben sem intézkedhetik hivatalból az újabb közzététel elrendelés iránt. Mivel sem volna ugyanis indokolható az, hogy amikor a nem időszaki lapban elkövetett rágalmazás esetében az ítélet