Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 91 II. (Kúria 1929 febc 29. B III. 3393/1928. sz.) Indokok : . . . A közutakon való helyes közlekedésnek a józan ész szerint a legelső, soha szem elől nem tévesztendő szabálya az. hogy védessék, kíméltessék az, aki az úton a legnehezebb viszonyok között mozog s ez a gyalogjáró ember,, aki a forgalom zűrzavarában minden érzéki képességét, ügyességét kimerítve sem képes megküzdeni a körülötte kavargó nehézségekkel, az életét és testi épségét sok esetben egyszerre több oldalról fenyegető veszélyekkel. Ezért kétes helyzetben, különösen, amikor az út nem szabad, amikor az előre való látás korlátolt, a jármíí vezetőjének kötelessége a sebességet annyira csökkenteni, hogy meglepő fordulatok esetén azonnal megállhasson. Ezt a fő kötelességet mulasztotta el a vádlott, noha az adott helyzetben a körülmények erre figyelmessé tehették . . . = Elítélések: BDtár IV. 171., VI. 83., XVI. 64., XXI. 39. 111. Automobűvezető felmentése a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vádja alól. I. (Kúria 1929 febr. 26. B I. 5552/1927. sz.) Indokok : . . . A gépkocsivezetőt a büntetőjogi felelősség alul nem ment az a körülmény, hogy a szokásos kürtjelzéseket megadja s hogy gépkocsiját a szabályzatban meghatározott, vagy az adott helyzet által megkövetelt sebességgel vezeti. A gépkocsivezetőnek még az is kötelessége, hogy gépkocsiját kellő időben megállítsa, ha észreveszi, hogy valaki az adott jelzések dacára a gépkocsi elől ki nem tér vagy az előtt megáll és az által magát az elgázolás veszélyének teszi ki. A vádbeli esetben azonban a gépkocsinak kellő időben való megállítása fizikai lehetetlenség volt. A tényállás szerint ugyanis a gépkocsival szembejövő emberek a jelzések hallatára a lassan haladó gépkocsi elől az út szélére kitértek, ellenben a sértett, amikor a gépkocsi tőle 6—8 lépésnyi távolságban volt, az előtt megállott és a kezét feltartotta. Erre a vádlott nem lehetett elkészülve. A rövid távolságnál fogva már megállítani nem tudta megterhelt gépkocsiját, minekfolytán a gépkocsi a sértettet elütötte, jóllehet vádlottnak még volt annyi lélekjelenléte, hogy a kormánykeréken egyet fordítson. Az előadottaknál fogva a kir. Kúria is úgy találta, hogy a sértett megsérülését nem a vádlott gondatlansága okozta . . .