Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

92 Büntetőjogi Döntvénytár. II. (Kúria 1929 jan. 16. B III. 3458/1929. sz.) Indokok : . . . A tényállás az, hogy a vádlott által vezetett és a Svábhegyen lefelé mintegy 20 km sebességgel haladó szabályszerűen kivilágított autó azért ütó'dött bele a sértett által hajtott lovasszekérbe, mert ez a szekér a közlekedési szabályok kifejezett rendelkezése ellenére nem az úttest menetirányt számított bal, hanem annak jobb oldalán, tehát a vádlott autójával szemközti oldalon haladt és mert előírásszerűen kivilágítva sem lévén, azt a vádlott már csak oly távolságról vehette észre, amikor is gépkocsiját már teljesen lefékezni és így megállítani képes nem volt. Amikor tehát a vádlott nem is sík útonr hanem hegyről lefelé, külső területen s nem benn a városban s erre való tekintettel nem túlsebesen az út szabályszerű oldalán vezette az előírás szerint kivilágított autóját, a vádlott a legnagyobb gondosság kifejtése mellett sem számíthatott arra s nem láthatta előre azt, hogy vele szemben a szembejövő közlekedési eszközökre szabályellenes oldalon s hozzá még szabályellenesen ki nem világítva, valamely közlekedési eszköz fog jönni. Mindezeknélfogva, bármennyire hatalmában tartotta is a vádlott az általa vezetett gépjárművet ilyen körülmények között a tényállásból a kir. Kúria sem találta azt a következtetést levonhatónak, hogy a vádlott a gépjármű vezetése körül a köteles gondosságot elmulasztotta s hogy a sértett sérülését az ő gondatlansága okozta . . . 111. (Kúria 1929 máj. 8. B III. 1144/1929. sz.) Indolcok : . . . A tényállás szerint a vádlott által vezetett autó közeledésére az álló szekérbe — amely mellett az elhalt sértett fiú állott és amelyen ennek atyja ült — fogott ló csupán felemelte a fejét, de meg nem ugrott és a szekeret csupán megmozdította. Elfogadható a vádlottnak az a védekezése, hogy — még abban az esetben is, ha a szekeret autója reflektorának fényénél meg is látta — nem látta azt, hogy a szekérbe fogott ló nyugtalankodik, mert a ló fejének felemelése s a szekér megmozdulása oly csekély mértékű jelenségek voltak, amelyek a mozgásban volt autón ült vádlottnak — akinek kötelessége volt az autót maga előtt is figyelemmel kísérni — figyelmét könnyen elkerülhette. De még, ha a vádlott látta volna is azt, hog}' a szekérbe fogott ló felemeli a fejét s a kocsit megmozdította, ez még nem tekinthető sem oly szükségességnek, amely-