Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Bii itletőjogi Döntvénytár. 85 általános forgalmiadót, amelybe nem a teljes, hanem annál kisebb bevételt vezeteti be. a kisebb bevételt feltüntető pénztárkönyvből ekként a fizetéseket szándékosan kihagyta. Minthogy a vádlott foglalkozásánál s a közönséges élettapasztalatnál fogva tudta, hogy az 1921 : XXXIX. tc. 64. §. 1. pontjában tiltott ez a cselekmény az általános forgalmiadó megrövidítésére alkalmas és ő azt e tudomása dacára elkövette, okszerűen következik, hogy a terhére megállapított cselekményt a jogellenesség tudatában, tehát szándékosan abból a célból valósította meg, hogy az általános forgalmiadó alól részben mentesüljön. E szerint a vádlott cselekménye bűncselekmény. Viszont pusztán az a körülmény, hogy a vádlott feljegyzéseiben, bár folytatólag a valónál kisebb összegű bevételeket tüntetett ki, nem elegendő az 1920 : XXXII. tc. 4. §. 3. pontjában meghatározott üzletszerűség megállapítására. A vádbeli tettnek ez a jellege ugyanis magában véve nem nyújt megfelelő alapot annak a jogi következtetésnek levonására, hogy a vádlott a kihagyásokat abból a célból folytatta volna, hogy az üzelem neki habár nem is kizárólagos foglalkozáskép, keresetforrásként jövedelmezzen. A megkárosítás és a mentesülés jogi alkotó elemének körén túlmenő ily minősítő jogi többletre a való tényekből biztos következtetés nem vonható . . . = Üzletszerűség és folytatólagosság elhatárolása adócsalásnál : BDtdr XVII. 63. 105. A jogellenesség tudata mint a bűncselekmény tényálladéki eleme. í (Kúria 1929 febr. 19. B III. 1281/1928. sz.) Indokok 'A való tények szerint a K. György gyanánt fellépő B. Mihály feleségeként mutatta be L. Dezső igazgatónak a vádlott és ez az igazgató vonatkozó kérdésére igennel válaszolt, holott o sem K. Györgynek, sem B. Mihálynak nem a felesége. E mellett a vádlott akkor írta a váltóra és biztosítéki okiratra a hamis névaláírásokat, amikor már látta, hogy az általa régtől fogva személyesen ismert B. Mihály nem a saját, hanem K. György nevét írta rá az okiratokra. Ezekből az irányadó tényekből kételyt kizáróan kitűnik, hogy a vádlott olyan körülmények közt hamisította a szóban levő okiratokra a sértett K. Györgyné névaláírását, amelyekből következtetnie kellett, hogy B. Mihály nem a saját, hanem más neve alatt, K. György névaláírásának hamisításával veszi fel a kölcsönt s