Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

86 Büntetőjogi Döntvénytár. vállal váltójogi kötelezettséget s hogy e szerint K. Györgynének a védekezésben vitatott megbízása sem valódi. Abból tehát, hogy a vádlott e tudomása dacára ráírta a váltóra és biztosítéki okiratra K. Györgyné sértett nevét, okszerűen következik, hogy ő e cselekményét a jogellenesség tudatában, bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékkel valósította meg. Ehhez képest a bűncselekmény megállapítása a törvénynek megfelel. . . II. (Kúria 1929 márc. 6. B III. 473/1929. sz.) Indokok : . . . A vádlottnak az a védekezése, hogy ő a bűntársa felkérésére csak mint tanú írta alá a S. Istvánná nevét a váltóra, az alsófokú bíróságok által megcáfoltnak vétetvén, figyelembe nem jöhet. Ezzel szemben pedig való tényként az van elfogadva, hogy a vádlott és bűntársa együtt jártak el a pénzintézetben ; ott a vádlott bűntársa S. István, a vádlott pedig S. Istvánná néven szerepeltek ; a bűntársa vádlott előtt tárgyalt a pénz felvételétől és a váltót, amelyen még né\ egyáltalában nem volt a vádlott S. Istvánná névírással látta el ; a bűntárs a pénzintézetben ezután kapta meg a 400 P-t ; s mindezek megtörténte után a vádlott elmondotta H. Lászlónénak, hogy bűntársával 400 P-t vettek fel a bankban. Ezekből a való tényekből pedig jogszerűen következik, hogy a vádlott, aki egyébként is nagy városban élő, meglett korú egyén, tudta, hogy a bűntársa által felvett pénzt a váltó ellenében adják s a pénzösszegért a váltóra vezetett névírás alapján S Istvánná is kötelezettségbe jut, tehát nevét az ő beleegyezése nélkül a váltóra írni nem szabad annak, aki erre feljogosítva nincs ás hogy a váltó összeget az arra vezetett névírás folytán 8. Istvánnétól is követelni fogja a pénzintézet. Ennélfogva a jogsértő tudat s a bűntettre való szándékosság a vádlott részéről nyilvánvalóan megvan . . . 106. Folytatólagos hivatali sikkasztás. (Kúria 1929 febr. 19. B III. 305/1928. sz.) Indokok : . . . A jogegység megóvása céljából megjegyzi a kir. Kúria, hogy szemben a kir. ítélőtábla ítéletében kifejtettekkel, a bűncselekménynek folytatólagosként való minősítése kérdésében a kir. törvényszék ítéletében elfoglalt jogi álláspontot tartja helyesnek. Ugyanis — az irányadó ténymegállapításból kivehetőleg — a vádlott az adót befizető feleknek a tényleg általuk befizetett összegről szabályszerűen adott nyugtát ; ekként