Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

80 Büntetőjogi Döntvénytár, 95. A törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkészével szemben a hivatása gyakorlására vonatkozólag elkövetett rágalmazás a Bv. 3. §. 2. bek. 2. pontja szerint minősül ugyan, de nem tartozik az ily rágalmazás •ci felhatalmazásra üldözendő vétségek közé. (Kúria JEH 1929 márc. 22. B I. 8422/1928. sz.) Indokok: . . . Ha helyes is a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkészével szemben a hivatása gyakorlására vonatkozólag elkövetett rágalmazás a Bv. 3. §. 2. bek. 2. pontja szerint minősül, a kir. ítélőtábla mégis törvényt sértett, midőn egyúttal kimondotta azt is, hogy az ilyen rágalmazás a Bv. 9. §. értelmében felhatalmazásra üldözendő. A Bv. 9. §. értelmében ugyanis a rágalmazás felhatalmazásra csak akkor üldözendő, ha a sértett hatóság vagy közhivatalnok. Ez alól a 9. §-nak a kir. ítélőtábla végzésében hivatkozott utolsó bekezdésében csak a felhatalmazás megadására illetékes egyén vagy hatóság kijelöléséről van különleges intézkedés arra az esetre, ha a rágalmazást vagy becsületsértést az 1. bek.-ben nem említett hatóság vagy közhivatalnok ellen követték el, azonban természetszerűleg ebben az esetben is érvényes a 9. §-nak az a minden rendelkezéséből kitűnő szabálya, hogy csak akkor van szükség felhatalmazásra, ha a sértett: hatóság vagy közhivatalnok . . . 96. I. Oly esetben, mikor a vádlott a kir. törvényszék ítélete ellen a bűnösség megállapítása miatt fellebbezett, u büntetés mértéke miatt azonban nem élt fellebbezéssel, a kir. törvényszék ítélete a büntetés kiszabása kérdésében a vádlott részéről jogerőre emelkedett. A kir. ítélőtáblának azon ítélete ellen tehát, amely a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyta, a vádlott a büntetés mértéke miatt semmisségi panasszal nem élhet. — 77. Ha az elsőfokú bírósági ítélet a minősítés kérdésében fellebbezéssel megtámadva nem volt, a másodfokú bíróság ítélete, amennyiben az az elsőfokú bíróság ítéletét e részben nem érintette, a minősítés tekintetében többé semmisségi panaszszal meg nem támadható. — III. Ha a vádlott az elsőbíróság ítélete ellen csakis a bűnösség megállapítása miatt.