Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. úlján elkövetett vétségek, úgyszintén a Blk. 227. és 229. §-a alá eső hamis vád bűntette vagy vétsége esetében is megfelelően alkalmazni kell. Ezen törvényhelyeknek egybevetése szerint tehát a Sl. 43. §-ának rendelkezéseit a sajtó útján elkövetett vétségek közül csak a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében, a St. 43. §. 2., 3. és utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseket pedig a Bv. alá eső, nem sajtó útján elkövetett összes vétségek (így tehát pl. a Bv. 24. §-a alá eső hitelrontás) esetében, valamint a Btk. 227. és 229. §-a alá eső hamis vád bűntette és vétsége esetében is megfelelően kell alkalmazni. Mindezekre az esetekre áll tehát a St. 43. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a közzétételt a bíróság csak a sértett félnek a tárgyalás alatt elŐterjesztelt kívánatára rendelheti el. Ezen esetek között lehetnek olyan bűnügyek, amelyekben : t. a vádat a sértett magánfél képviseli (fő- és pótmagánvádas ügyek), 2. a vádat a kir. ügyész képviseli (közvádas üg\ek), viszont ez utóbbiakra vonatkozólag — az eldöntendő vitás kérdésre tekintettel — különbséget kell tenni azon ügyek közölt, amelyekben a kir. ügyész a vádat a) a Bp. 2. §-ának első bekezdése értelmében képviseli (rendes közvádas ügyek), b) a Bp. 2. §-ának 3. bekezdése értelmében kizárólagos joggal képviseli (a csak felhatalmazás vagy kívánat alapján üldözhető bűncselekmények). Az 1. alatt említett ügyekben, amelyekben a sértett képviseli a vádat, nem lehet vitás az, hogy az ítélet közzétételét ki kívánhatja. De nem férhet ehhez szó a 2. pont a) alcsoportjába tartozó ügyekre nézve sem, mert hiszen nyilvánvaló, hogy pl. a Bv. 20. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazás, vagy a Bv. 24. §-a alá eső hitelrontás vétsége, avagy a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége esetében, amelyek magánvádra üldözendők, de amelyekben a Bp. 2. §. első bekezdése értelmében a kir. ügyészség képviseli a vádat, — annak folytán, hogy a vádat a -kir. ügyészség képviseli, a sértett magánfél, valamint nem veszti el a Bp. 50., 51. § aiban a Bp.'314. §. 1. és 4. bekezdésében, a Bp. 383. §. 2. pontjaiban biztosított jogait s azokat a közvád mellett is gyakorolhatja, épp úgy kétségtelen, hogy ily közvádas ügyekben is az ítélet közzététele iránti kívánalmát a sértett terjeszti elő, sőt a St. 43. § ának kifejezett rendelkezése értelmében joghatályosan csakis a sértett terjesztheti elő. A Sl. 43. §-a ugyanis azért nem engedélyezi az ítélet közzétételének hivatalból elrendelését, mert a közzététel a sértettnek járó rehabilitációszerű elégtétel s az tisztán a sértettől függ, hogy erre az elégtételre igényt tart-e. Mert a St. 43. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés dacára is előfordulhat olyan eset,