Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 71 amelyben az ítéletnek indokaival együtt való közzététele a sértett becsületét, hírnevét csorbítja, sőt esetleg annak többel árt, mint az esetleg évekkel azelőtt az ő sérelmére talán nem is nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés. Knnek a mérlegelésére egyedül a sértett lehet hivatott s ezen diskrécionális jogot más nem gyakorolhatja s így nem gyakorolhatja a vádat képviselő kir. ügyész sem. Ami végül a felhatalmazásra és kívánatra üldözendő rágalmazás és becsületsértés vétségének eseteit illeti, nincs semmi törvényes akadálya annak, hogy a sértettnek fenti diskrécionális joga ezekben az ügyekben is érvényesüljön. A jogegységi tanács nem osztozik a 806. sz. £7/-bari kimondott azon álláspontban, hogy ezekben az ügyekben a tulajdonképpeni sértett: az állam s ennek képviselője a közvádló. A csupán felhatalmazásra és kívánatra üldözhető ügyek (Bp. 2. §. 3. bekezdése) ugyanis csak abban különböznek a többi közvádas ügytől (Bp. 2. §. 1. bekezdése), hogy amazokban az illetékes hatóság felhatalmazása nélkül az eljárás a nyomozáson túl nem terjedhet (Bp. 4. §.) és hogy nincs helye pólmagánvádnak (Bp. 2. §. harmadik bekezdése. Bp. 4. §. és 42. §. első bekezdés). Annak folytán, hogy a cselekmény csak felhatalmazásra üldözhető s a vádat kizárólag a kir. ügyész képviseli: a sértett személyében nem áll be változás. A rágalmazásnak vagy becsületsértésnek sértettje (Bp. 13. §. 6. bekezdés) tehát nem az állam, hanem az a hivatalnok, bíró, katona vagy az a külföldi uralkodó vagy követ stb., akii egyéni becsületében a rágalmazó állítás vagy sértő kifejezés megtámad. Ennek megfelelően a Bv.-nek a felhatalmazásról rendelkező szakaszai (9. §. második bekezdés I., 5. pont, utolsó és utolsóelőtti bekezdés, 10. §., 11. §.) következetesen használják is a «sértett» kifejezést. A rágalmazásnak vagy becsületsértésnek felhatalmazási mivolta ezek szerint a sértett személyében változást nem idézvén elő, nem állhat meg a szóbanforgó EH-mk az a kiindulási pontja sem, mint ha ily ügyekben a tulajdonképpeni sértett az állam volna. *5 De nincs törvényes alapja az EH azon kijelentésének sem, hogy a St. 43. §-a szerinti sértett alatt mindig a vádlót kell érteni. Ni ncs pedig azért, mert a Bp. 13. §-a értelmében sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette a bűncselekmény, vádló pedig a kir. ügyészség, a fő- és pótmagánvádló s mert, ha a törvényhozó az ítélet közzétételét a vádló indít-