Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Hint tetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1927 dec. 7. B II. 5149/1926. sz.) Indokok: A tényállás szerint az elítélt vádlottak mindnyájan orvvadászatra indultak és lőfegyvert vittek magukkal. Kétségkívül elsősorban azért tették ezt, hogy a magukkal vitt lőfegyverrel vadásszanak. Abból azonban, hogy a vádlottak mindenike tisztában volt azzal, hogy az orvvadászat tiltott és tilalmazott cselekmény, valamint a később bekövetkezett és a vádlottak terhére megállapított tényekből nyilvánvaló az is, hogy a vádlottak mindnyájan el voltak szánva arra is, hogy az orvvadászatot az esetleges gátló körülmények leküzdésével is folytatják és az orvvadászatuk eredményét, az elejtett vadat — ha kell, erőszakkal is — magukkal viszik. Ez az eset aztán valóban be is következelt. Az orvvadászaton őket tetten érték és az elejtett vadat valóban erőszakkal kellett elvenniök, amit ők — az őket teltenért erdőőrrel szemben alkalmazott erőszakkal — valóban el is vettek. Ez erőszak kifejtésénél a vádlottak mindenike résztvett; és amikor ők a hatósági közeg ellen ezt az erőszakot kifejtették, az elítélt vádlottak mindenike a magukkal vitt lőfegyvert nemcsak hogy le nem tette, — bár erre őket az erdőőr világosan felhívta volt — hanem azt továbbra is és pedig láthatóan maguknál tartották, de sőt két társuk azt — az erőszak elkövetése közben — az ő szemük láttára, tehát az Ő tudtokkal, elnézésükkel és így beleegyezésükkel, mint ülőeszközt használta is. A Hv. rendelkezései szerint a hatóság elleni erőszak, ha azt felfegyverkezett csoport vagy pedig felfegyverkezett egyén követi el. súlyosabb beszámítás alá esik, azon oknál fogva, mert magában véve a felfegyverezettség az erőszakosság jellegét és ezzel a félemlítő hatás ,foIytán a sértett helyzetét súlyosbítja, s a törvény nyilvánvalóan ezt a körülményt kívánta külön büntetőjogi értékelés tárgyává tenni. A törvény világos szövege szerint e súlyosabb minősítésnek nem tényálladéki eleme az, hogy a tettes a fegyvert a támadás céljából jó eleve vélte légyen magához és ezt mint a délfegyverkezetlség» követelményét a törvény indokolásával a kir. ítélőtábla által idézett szövege sem kívánja meg, a törvénynek ily értelmezése és e minősítés alkalmazhatásának ily szűkebb körre való szorítása tehát éppen a most kifejteti okokból nem is volna indokolt. Az indokolásnak a kir. ítélőtábla által idézett meghatározásából ugyanis hozzávéve ehhez az indokolásnak azt a közvetlen következő további részét: «nem lényeges azonban, vájjon a tettes az eszközt valóban használta, vagy hogy ennek birtokáról a sér-